Írisz, a 16 esztendős magyar lány 1933-ban egyik este lefeküdt aludni a család hűvösvölgyi villájában, reggel pedig egy 43 éves spanyol munkásnőként ébredt fel. Csak spanyolul beszélt, a szüleit és testvéreit nem ismerte fel és állandóan egy Pedro nevű férfit emlegetett. Ez a hihetetlen lélekvándorlás tartotta lázban Budapestet 1935 tavaszán, akkor írta meg ugyanis a történetet egy délutáni lap.
Az újság meg is látogatta a családot, ahol a lánnyal is szót válthattak. Állította, hogy őt nem Írisznek hívják, hanem Lucia Altarez de Salviónak. Madridban született, Pedro Salviónak a felesége és 14 gyermek anyja. Majd tovább sorolta, hogy a Calleoscura 7. szám alatti bérházban látta meg a napvilágot, Pedrót eleinte nem szerette, de hozzáadták, aztán 1933 augusztusában a tüdőbaj vitte el. Másnap pedig felébredt a magyar Írisz testében.
Az újságíró kérésére később spanyol népdalokat énekelt, sőt, még a nevét is leírta, teljesen más betűket rajzolva, mint ahogyan korábban Írisz.
A lány édesanyja (pontosabban Íriszé…) a lélekvándorlás pillanatát is részletesen elmesélte az újságírónak.
Mint mondta, a kislánya rosszul érezte magát azon az estén, aztán egy nagyot sóhajtott , és az anya érezte, a lányával valami különös történik. Másnap reggel a lány kiugrott az ágyából, és egy érthetetlen nyelven kezdett kiabálni és rohant össze-vissza a házban. Annyit értettek, hogy Madridot és egy Pedro nevű valakit emleget.
Az is kiderült, hogy később németre tanították Luciát, így már részletesen elmesélhette nekik az életét. Aztán bejött a szobába Lucia is, aki spanyolul úrnőmnek szólította az anyát, majd elmesélte, hogy egyszer egy spanyol torreádor neki adta a levágott bika fülét az arénában, ami örök emlék számára. Az édesanya ezek után azt is elmondta, az ő lánya melankolikus és sokszor szomorú volt, Lucia viszont temperamentumos, egy igazi spanyol nő.
Ráerősített a történet hitelességére, hogy a Lepke utcában élő család 1933 óta, vagyis csaknem két évig egyszer sem fordult a sajtóhoz a történettel, akkor is az újság kereste meg a csodás lélekvándorlás miatt.
Az anya elmondta még, Luciát az ő többi gyermeke is megkedvelte, elfogadták, hogy Írisz nincs többé, majd azon morfondírozott hangosan, ideje lenne tartózkodási engedélyt kérni az ő lányába költöző spanyol asszonynak.
Az újságban megjelent riport világszenzációnak számított, a legnevesebb amerikai és angol lapok is beszámoltak a csodás lélekvándorlásról. Hazai és külföldi újságírók hada állt lesben a Lepke utcai villánál. Aztán jelentkezett a spanyol ügyvivő, hogy örömmel elbeszélgetne Luciával, hiszen mégiscsak mindketten spanyolok.
Nem mellékes az sem, hogy a hatalmas érdeklődés miatt a pesti detektívek is úgy gondolták, ideje kicsit körbeszimatolni. Közben egy neves idegorvos is megvizsgálta a magyar lány bőrébe bújt spanyol asszonyt. Dr. Völgyesy Ferenc nem kertelt, mint mondta, szerinte nem lélekvándorlással állnak szemben, hanem csak egy kóros esettel. Egy francia példát is említett 1860-ból, amikor egy nő énje kettéhasadt. Fél évig mélyen vallásos és erkölcsös volt, fél évig pedig kicsapongó életet élt. Egy magyar példát is említett, a férfi az egyik énjében bejárta a világot, Spanyolországban meg is házasodott, ám amikor a másik énje tört elő, meg sem ismerte a feleségét.
Nem sokkal később a spanyol ügyvivő is az újságírók elé állt, mivel találkozhatott a lánnyal. Csalódottan mondta, hogy a hölgy érezhetően úgy beszél spanyolul, mint aki a könyvekből tanulta meg a nyelvet, ráadásul egy-két keresztkérdés után kiderült, még Madrid főbb nevezetességeivel sincs tisztában. Majd pedig jött a hír, a detektívek több spanyol nyelvkönyvet találtak a Lepke utcai villában.
A budapestiek némi csalódással vették tudomásul, hogy a jelek szerint szó sincs lélekvándorlásról, szerették volna ugyanis elhinni a történetet.
Íriszről évtizedeken át nem lehetett hallani. Hatvan év elteltével azonban készült egy videó, amelyben - már idős emberként - megszólalt az 1935-ös riportot készítő újságíró. Ő mesélte, hogy a II. világháború után Írisz férjhez ment, gyerekei születtek és a kohó és gépipari minisztérium tervezőirodáján dolgozott.
A videó készítői Íriszt is megszólaltatták. A nyolcvanhoz közelítő asszony továbbra is azt állította a kamera előtt, hogy minden igaz abból, amit 1935-ben elmesélt az újságíróknak. És ragaszkodott ahhoz is, hogy Luciának szólítsák… Forrás: Újságmúzeum
