Solti Ádám dongalábbal született, a bal lábfeje eldeformálódott, befelé állt. Az első négy évben rendszeresen gipszben volt, hogy egyenesbe kerüljön. 1984-ben, négyéves korában aztán eltörték a csontjait, és több műtét után drótozták össze a lábát, a gipszes módszer ugyanis nem vált be, sőt maradandó károsodást okozott.
– A bal dombom rövidebb, mint a jobb, de a természet kompenzált, mert a bal alsó végtagom hosszabb, így nem bicegek – meséli a színész – Az Achilles-inam itt rövidebb, ez főleg a színpadi táncnál okoz gondot, például, amikor egész este a Macskákban vagyok színpadon. Sokszor nagyon elfáradok, gyakran érzem úgy, hogy nem bír ki a lábam még egy előadást. És mivel mindig a jobb lábamat terhelem, a bal vádlim nagyon vékony, ami egyébként izomsorvadás miatt nem is igen fejlődött ki, ezért némi gerincferdülésem is van – sorolja tovább a Barátok közt sztárja, aki betegsége ellenére rengeteget mosolyog, hiszen tudja, hogy úgysem tud rajta változtatni, és ennek ellenére boldog életet él.
Az orvosok szerint ötven felett kerekesszékbe kerülhet. Ezt hallja óvodás kora óta...
„Mindent megteszek, hogy ezt elkerüljem, vagy legalábbis kitoljam az időt. A legnagyobb ellenségem az evés, nem engedhetem meg magamnak, hogy elhízzak, de azt sem, hogy izmosabb legyek, mert a lábamnak nem tenne jót a túlsúly… Ráadásul szembe kell néznem azzal is, hogy ha a menyasszonyomnak és nekem gyerekünk lesz, talán ő is örökli a betegséget. Forrás
