Az idegpálya, amely a nyelvtől az orrig ér
A folyamat a nyelven és a garatban indul. A kapszaicin itt a TRPV1 receptorhoz kötődik, ugyanahhoz a hő- és fájdalomérzékelőhöz, amely a forró teára is jelez, és ebből ered a szájban lassan terjedő égés. Arról, hogy a csípősség miért érzés és nem íz, a chilion.hu blogján részletesen olvashatunk. Az orrfolyás azonban már nem a szájban dől el. Az ingerület az arc és a száj érzéseit szállító háromosztatú idegen (nervus trigeminus) jut el az agytörzsbe, és ott reflexet indít el.
A reflex válasza a paraszimpatikus idegeken tér vissza a fejbe. Ezek a pályák felelnek a test „pihenj és eméssz” üzemmódjáért, és egyszerre kapcsolják be az orrnyálkahártya mirigyeit, a könnymirigyeket és a homlok verejtékmirigyeit, miközben kitágítják az arc ereit. Ezért folyik az orrunk, könnyezik a szemünk, izzad a homlokunk és pirul ki az arcunk ugyanabban a néhány percben.
Egy kísérlet, amely kizárta az allergiát
A mechanizmust az NIH kutatói a Journal of Allergy and Clinical Immunology folyóiratban megjelent 1989-es tanulmányukban írták le. Tizenkét önkéntes felváltva evett semleges ételt, például kekszet, sós perecet vagy forró teát, illetve olyat, amelytől korábbi tapasztalatuk szerint folyni kezdett az orruk, így csípős chilit, tormát vagy csípős-savanyú levest. A semleges falatok után senkinél nem jelentkezett tünet. A csípős ételek után viszont minden résztvevőnél mindkét orrlyukból megindult a vizes váladék, és kétharmaduknál az arc is kipirult.
Ezután jött a döntő próba. A kutatók az egyik orrfelet atropinnal kezelték, amely gátolja a mirigyek idegi beindítását, majd a résztvevők ismét csípőset ettek. A kezelt oldalon elmaradt az orrfolyás, a kezeletlen oldalon nem, és ez igazolta, hogy idegi reflexről van szó. Az orrváladékban a hisztamin szintje sem emelkedett, pedig allergiás reakcióban ez az anyag felel a viszketésért és a tüsszögésért.
A chili vezeti a kiváltó ételek rangsorát
Raphael és munkatársai ugyanebben a vizsgálatban 21 és 68 év közötti 60 felnőttel egy 127 tételes kérdőívet is kitöltettek. Minden ételnél azt kellett jelölniük, hogy soha, néha vagy mindig folyik-e tőle az orruk, a válaszokból pedig 1-től 3-ig terjedő átlagpontszámot számoltak, ahol az 1 a „soha”, a 3 a „mindig” választ jelenti. Az ételek többségénél szinte mindenki a „soha” mellett döntött, az élmezőnyben viszont szinte kizárólag csípős ételek állnak.
Az első helyen a csípős chilipaprika végzett 1,91 ponttal. A válaszadók 36 százaléka szerint néha, 27 százaléka szerint minden alkalommal megindítja az orrát, és ez a legmagasabb „mindig” arány a teljes listán. Második a csípős ételek általános kategóriája 1,83 ponttal, erre 63 százalék adott „néha” és 10 százalék „mindig” választ. A torma 1,80 ponttal következik, 41 százaléknál néha, 20 százaléknál mindig okoz orrfolyást. Utána a csípős-savanyú leves jön 1,64 ponttal (29 százalék néha, 18 százalék mindig), majd a cayenne paprika 1,60 ponttal (38 és 11 százalék) és a Tabasco szósz 1,55 ponttal (36 és 9 százalék). A lista végén a szelídebb ízek állnak. A fekete bors 1,46 pontot kapott, 38 százaléknál néha, de csak 4 százaléknál mindig indítja be az orrot. A hagyma 1,29 pontot ért el (12 százalék néha, 8 százalék mindig), a mustár pedig 1,21-et (13 és 4 százalék).
A cayenne és a Tabasco jó helyezése nem véletlen, hiszen mindkettő chiliből készül, így bennük is a kapszaicin hat. A torma előkelő helye elsőre meglepő, pedig ennek is kémiai oka van. A tormában az allil-izotiocianát okozza az orrba szökő, éles csípést, és ez a vegyület egy másik receptoron, a TRPA1-en keresztül hat, a végeredmény mégis hasonló. A csípősség és a fájdalom kapcsolatáról egy másik chilion.hu-cikk ad részletes magyarázatot.
Így különböztetjük meg az allergiától és a megfázástól
Ősszel, a náthaszezon elején könnyű induló megfázásnak vagy allergiának hinni, ha egy tál gulyás mellett megindul az orrunk. A gusztatórikus rhinitisnek azonban jól felismerhető jegyei vannak, ezeket az NIH kutatói és a későbbi fül-orr-gégészeti áttekintések is leírják. A legmegbízhatóbb jel az időzítés. A panasz az evés megkezdése után pár percen belül jelentkezik, csak addig tart, amíg eszünk, és az étkezéssel együtt el is múlik.
A váladék víztiszta, és jellemzően mindkét orrlyukból folyik. Viszketés, tüsszögés vagy arcfájdalom általában nem kíséri, ezek inkább allergiára vagy arcüreggyulladásra utalnak. Gyakran jár viszont együtt az arc kipirulásával, könnyezéssel vagy a homlok izzadásával. Az adott ételre végzett bőrpróba negatív, mert ilyenkor nem az immunrendszer, hanem az idegrendszer reagál. Az NIH-vizsgálat szerint sem a nem, sem az allergiás hajlam nem befolyásolja, kinél jelentkezik.
A kutatók még egy fontos megfigyelést rögzítettek. Előzetes méréseik szerint egy erős csípős falat után azoknál is megnőtt az orrváladék mennyisége, akik saját bevallásuk szerint sosem tapasztaltak ilyet. Ebből arra következtethetünk, hogy a reflex mindannyiunkban megvan, csak eltérő erősséggel működik. A szakirodalom külön formaként tartja számon az időskori változatot, valamint a sérülés vagy műtét után kialakulót.
Mit tud a forró, csípős leves megfázás idején
Eldugult orral sokan forró, csípős levestől várják a megkönnyebbülést. A tudomány itt óvatosabb. Egy floridai kórház orvosai 1978-ban a Chest című szaklapban számoltak be arról, hogy 15 egészséges önkéntesnél a kortyolgatott forró tyúkhúsleves öt perc alatt percenként 6,9 milliméterről 9,2 milliméterre gyorsította az orrnyák áramlását. A forró víz szintén gyorsított rajta, a hideg víz viszont lassította. A hatás fél órán belül elmúlt, és az orr átjárhatósága közben mérhetően nem javult.
Chilit ebben a vizsgálatban nem teszteltek, és arra sincs bizonyíték, hogy a csípős étel lerövidítené a megfázást vagy legyőzné a vírust. Mivel a reflex bő, vizes váladékkal jár, sokan könnyebben ki tudják fújni az orrukat egy chilis leves után. Ez rövid, kellemes enyhülés, de nem gyógymód. A megfázásból továbbra is pihenéssel és bőséges folyadékfogyasztással gyógyulunk meg, a csípős leves ehhez legfeljebb jóleső kiegészítés.
Kapszaicines orrspray a nem allergiás nátha kezelésére
A kapszaicin nemcsak beindítja az orr érzőidegeit, ismételt adagolás után ki is fárasztja őket. Ilyenkor az idegvégződések kevesebb receptort tartanak a felszínükön, és minden ingerre tompábban reagálnak. Ezt az érzéketlenítést, szakszóval deszenzibilizációt az orvosok a nem allergiás nátha kezelésében használják. Ez a krónikus orrnyálkahártya-gyulladás azokat érinti, akiknél sem allergia, sem fertőzés, sem anatómiai eltérés nem magyarázza a tartós orrfolyást és orrdugulást. A Cochrane adatai szerint az orrnyálkahártya-gyulladásban szenvedők 25–50 százalékánál ez a forma áll a háttérben.
A Cochrane, vagyis a független orvosi szakirodalmi áttekintések nemzetközi hálózata 2015-ben foglalta össze a bizonyítékokat. Négy vizsgálat adatait elemezték, összesen 302, 16 és 65 év közötti beteggel, akik közepesen súlyos, ismeretlen eredetű nem allergiás náthában szenvedtek. Az egyik vizsgálatban egy 0-tól 10-ig terjedő skálán a kapszaicinnel kezeltek orrpanaszai 3,3–3,7 ponttal voltak enyhébbek, mint a placebót kapóké, és a különbség a kezelés után 36 héttel is fennállt. Egy másik vizsgálatban négy héttel a kezelés után a kapszaicines csoportban háromszor nagyobb eséllyel szűntek meg a tünetek, mint a placebócsoportban. Az összesített tünetpontszámban a kapszaicin a gyakran használt szteroidos orrspraynél, a budezonidnál is jobban teljesített. A leghatékonyabbnak az a séma bizonyult, amelyben egyetlen napon ötször fújták a szert az orrba, fújásonként legalább 4 mikrogramm kapszaicinnel.
A szerzők a bizonyítékokat alacsony–közepes erősségűnek értékelték, mert kevés és kis létszámú vizsgálat készült. Mivel a nem allergiás náthára sok más szer sem hat megbízhatóan, a kapszaicint ésszerű lehetőségnek tartják, amelyet orvosi felügyelet mellett érdemes kipróbálni. Mellékhatásként irritációt, égő érzést, tüsszögést és köhögést jegyeztek fel, hosszú távú káros hatás nem ismert. Allergiás náthánál más a helyzet, egy korábbi Cochrane-áttekintés mindössze egy kis vizsgálatot talált, és abban nem mutatkozott gyógyító hatás. A vizsgálatokban mikrogrammra kimért, tiszta kapszaicint használtak, ezért chiliszószt vagy chilis vizet soha ne juttassunk az orrunkba.
Mikor érdemes orvoshoz fordulni
A gusztatórikus rhinitis ártalmatlan, de néhány embernél olyan erős, hogy a közös étkezéseket is megnehezíti. A fül-orr-gégészeti áttekintések szerint ilyenkor az első lépés a kiváltó ételek kerülése, ez azonban ritkán elég. Tartósan zavaró panasznál az orvos olyan orrsprayt írhat fel, amely étkezés előtt alkalmazva gátolja a mirigyek idegi beindítását. A műtéti megoldást a szakértők nem javasolják, mert a hatása rövid ideig tart, és gyakoriak a mellékhatásai. Akinél túl heves a reflex, kezdje enyhébb chilivel, és ha mégis túl csípősre sikerül egy étel, ebben az útmutatóban tippeket találunk a megmentésére.
Érdemes orvoshoz fordulnunk, ha az orrunk az evéstől függetlenül is rendszeresen folyik vagy dugul, illetve ha csak az egyik orrlyukból folyik, különösen akkor, ha korábban fejsérülésünk vagy arcműtétünk volt. Szintén orvosi kivizsgálást igényel, ha evés után viszket vagy megdagad az ajkunk, a nyelvünk vagy a torkunk, vagy ha csalánkiütés, hányinger, hasmenés vagy nehézlégzés is jelentkezik, mert ezek ételallergiára utalhatnak. Nehézlégzésnél azonnal kérjünk segítséget.
Ha tehát egy csípős fogás közben megindul az orrunk, az nem gyengeséget jelez, csak azt, hogy a kapszaicin hatott, és a szájtól az orrig beindította az érzőidegeket. A hideg hónapokban a húsleveshez, a gulyáshoz és a babgulyáshoz is jól illik egy kis csípősség. A bhut jolokiára és kápia paprikára épülő CHILION Jolokia 4X szószból egy tányérhoz egyetlen csepp is elég, egy csomag zsebkendőt viszont érdemes az asztalra készíteni. További csípős szószokat a téli főzéshez a chilion.hu webshopban találunk.
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
