Tegnap az üzletben egy kisfiú kezére ragasztottam egy apró katicabogár-matricát. Tudom mennyire örülnek a gyerekek az ilyesminek..
A kisfiú imádni való reakciójára viszont... nagyon nem számítottam: örömében elkezdett táncolni, ugrálni, és puszilgatta a katicát.
Bevallom, nagyon meghatódtam.. látva, hogy mennyire felszabadultan tud örülni egy ilyen apróságnak... aranyos volt. Picit el is szégyelltem magam arra gondolva, hogy mi felnőttek mennyire nem merjük kimutatni ha örülünk. Pedig ez lenne az alaptermészetünk. - az Öröm, és annak kimutatása.
............
Este kaptam egy üzenetet, és egy fotót az anyukájától:
,,Szép estét, Andris kezén még mindig pihen a katica.
Màr megetette, megitatta, aludt vele. " :D
............
A gyerekektől csak tanulni lehet. Tapasztalom! Minden rezdülésük még tiszta, ártatlan, boldog, felszabadult, őszinte.. - a legszebb emberi erények tulajdonosai. Bárcsak maradnának ilyenek (!!)... a világ megváltozhatna a segítségükkel. -Tudom, érzem így lesz egyszer.. nemsokára. Azt hiszem ezekért a dolgokért érdemes élni!
Tudományosan bizonyított, hogy szeretet, harmónia és figyelem egy bizonyos távolságból elegendő az egészséges fejlődésükhöz. Szabadnak szeretni őket, s megtanulják saját korlátaikat. A mai oktatái módszerrel ideges robotokat gyártanak. Terheltek, fáradtak, hamar kiégnek, s még el se kezdték az ÉLETET! FORRÁS
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
