Az Újságmúzeum egy Cipőnek, vagyis Bódi Lászlónak címzett megható levéllel emlékezik a majdnem 6 éve elhunyt énekesre.
'Szia, Cipő! Ennek nem így kellett volna lennie... Napra pontosan 29 éve, 1990. február 23-án, szinte egyszerre mondtátok ki Zolival, Bigyóval, Imrével és Csabával, hogy hát akkor legyen ebből zenekar.
Fiatalok voltatok, a rendszerváltást ti sem nagyon értettétek, viszont ott volt a zene. Nem volt akkor marketing, meg kampánymenedzser, a zenekar jelképe is úgy lett egy hal, hogy megláttátok egy kispesti halászcsárdán az emblémát és megtetszett nektek.
Te már akkor is Cipő voltál. Ha pedig a rendőr elkérte a személyidet, azt olvashatta, hogy Bódi László újságkihordó, meg postaforgalmi segédtiszt.
Egyszer azt mondtad, ti nem lettetek kitalálva. Jött magától a Republic. Mert jönnie kellett. Huszonöt éves voltál. Már mögötted volt Kisvárda, a Cipőfűző zenekar – ugye, mennyire szeretted? –, a katonaság, meg a sárvári diáknapok, ahol a verseidet és a dalaidat a helyszínen hallva gratulált neked valaki, ami sokat jelentett neked. Igen, a Bródy János.
Aztán Indult a mandula! Te Cipő! Az valami hihetetlen volt, ahogyan berobbantatok a köztudatba.
Énekes voltál, meg zenész, de ugyanannyira költő is. Sokan egész karrierjük során nem tudnak kipréselni magukból egy jó számot. Te több mint 240 dalt írtál a Republicnak. Veled együtt voltunk szerelmesek a 67-es úton és képzeld, ma sincs olyan retroparti, ahol ne lenne Szállj el kismadár.
Sokat írtál és gyorsan éltél. Talán sejtetted... Imádtad Nagy László verseit és a zseniális cseh írót, Hrabalt. Ő írta egyszer, hogy „szeretem hátulról nézni a bekapcsolt tévét.” Te is ilyen voltál. Másképp láttad a világot és másképp élted meg. Sokszor fájdalmasabban, érzékenyebben.
Te Cipő! Ennek tényleg nem így kellett volna lennie...
Itt ez az évforduló és ahelyett, hogy Kisvárdán lenne egy buli, meg március 15-én az Arénában egy olyan koncert, hogy még a Gellért-hegyen is hallanák, helyette csönd van, némaság és fájdalom.
Az is törvényszerű volt, hogy egyszer összehoz a sors Cseh Tamással és együtt dolgozik majd a két mély érzésű dalnok. Nem is kérdeztem, mi van Tamással ott fent? Mondd meg neki, nagyon sokat gondol rá Bereményi Géza.
Ennek tényleg nem így kellett volna lennie Cipő! Ma ott kellene állnod Kisvárdán a színpadon a szokásos atlétádban és ezerrel bele kellene ordítanod a mikrofonban, hogy aki hülye, az is marad! Meg készülnöd kellene a jövő évi jubileumi koncertre. Republic 30. Kellene, ha nincs évente százötven koncert, ha kicsit lassabban élsz, ha a sors kegyesebb hozzád és egészségesebb szívet kapsz.
Hat éve lesz lassan, hogy 2013. március 11-én örökre elaludtál.
Ennek nem így kellett volna lennie Cipő! 47 évesen ne haljon meg az ember! Dolgozzon, éljen, nevelje a gyerekeit, aztán jöjjenek az unokák, meg a vasárnapi családi ebédek, ahol végignéz az izgő-mozgó unokákon és azt mondja, érdemes volt végigcsinálni. És ha tehetséges - mint te, Cipő - akkor írjon még számtalan szép vagy éppen fájdalmas számot.
Hiányzol. Hiányzol Kisvárdának, Budapestnek, Sopronnak. Hiányzol a Republicnak, Koncz Zsuzsának, Halász Juditnak és Bródy Jánosnak is, aki anno Sárváron meglátta benned azt, ami lettél.
Hiányzol a családodnak és nagyon hiányzol a rajongóknak. De ezt te is tudod és el is mondanám... Ha itt lennél velem...
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
