Eredetileg Vikidál Gyula énekelte...
Látom, fakul a név
a régi ház falán;
jön egy új ezerév,
mondd, mit hoz, mit talál?
Hol a szabadító remény,
a szép, az új világ,
miről annyit álmodtál,
szegény Magyarország?...
Fentről zúdul a szó,
piszkosszürke ár;
haragos, gyanakvó,
ki lenn a mélyben jár...
Hol a szabadító remény,
a rég várt új világ,
miről annyit álmodtál,
szegény Magyarország?
Itt élt, s remélt apánk,
míg a szíve megszakadt;
itt dúdolt ágyunknál
anyánk egy régi dalt;
s ha mentünk bárhová,
mindig ránk talált a vágy;
hang, mely a távolból
visszahív hozzád...
Mért félsz? A holnap úgyis a tiéd!
Annyi szenvedés után - él a nép!
Itt él, és benned látja a reményt;
szíve bármilyen nehéz - csak téged félt!
Mert igazat s jót
a múlt csak itt tanít;
ez a nyelv, ez a sors
a lelkünk közt a híd...
Hol a szabadító remény,
a szép, az új világ,
miről annyit álmodtál,
szegény Magyarország?
Mért félsz? A holnap úgyis a tiéd!
Annyi szenvedés után - él a nép!
Itt él, és benned látja a reményt;
szíve bármilyen nehéz - csak téged félt!
Mért félsz? A holnap úgyis a tiéd!
Annyi szenvedés után - él a nép!
Szegény Magyarország!
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
