Több ezren szóltak hozzá és osztották meg az alábbi Facebook bejegyzést.
Feltehetőleg nem egyedi esetről van szó.
'Kedves Ismerőseim!
Elnézést kérek, hogy az ide nem illő fotókat feltettem az Édesanyámról! :-(
20-án vittem be egy Idősek Otthonában, a nevét nem nevezem meg! Első két nap bementem hozzá, de az Ő érdekében nem engedték meg, hogy látogassam. Én ezek után is gondoskodtam Róla: gyümölcs, ivólé, étel stb. amik a kedvencei voltak! A 'közreműködésben' ha fájó szívvel is, de részt vettem! Mindennap délelőtt- délután telefonon érdeklődtem a hogyléte felől! Válasz: ' Aranyos, kedves, de 22-én elesett egy bokorban'! Én távolról mindig lestem, néztem.üldögélt a többi 'gondozottal' ! Az 5-ik nap, nem bírtam tovább és délután bementem hozzá! Bal csuklója 20 cm-es hosszban bekékülve, jól láthatóan bedagadva, lábai bepüffedve (ami még soha nem fordult elő).
Megkérdeztem ezeket az elváltozásokat, a válasz: ' elesett, sokat jár' !
Megkértek ne látogassam az Ő érdekében! Ebbe nem voltam belenyugodva, és péntek reggel váratlanul 6.30-kor megérkeztem -eldöntöttem, hogy azonnal hozom haza! Nem akartak beengedni, nagyon jól alszik és várjak 8 óráig, még megjön a Vezető! Én azon nyomban bementem hozzá. A 10 méter távolság, még odaértem hozzá egy örökkévalóságnak tűnt számomra! Az fogadott, amit a képen láttok. Az ájulás, rosszullét keringetett, de erőt vettem magamon, 'nyugalmam' megőrizve édesanyámat halkan megszólítottam:. Erre ő: ' Keljek Gizike?' A szemét nem bírta kinyitni, az ujját kapta be a szájába és szívta, mert szomjas volt! Megitattam a beküldött ivólével, ami a 6-ik nap után is érintetlen volt!. Láttam vágyik még a folyadék után! Teljesen bekábítva nehezen 'belecibáltam' egy tolószékbe. Ezt végignézte az ott lévő ápoló! Majd a folyosó közepéig kb. 10 m nagy nehezen elvonszolva a kerekesszéket. Egy 'Kedves Nővér' felvilágosított, ' Hogy be van fékezve Drága! Megkértem, hogy segítsen beültetni a kocsiba, mert addig én is elerőtlenedtem a lelki fájdalomtól. Az autóm mellett az Otthon udvarán készítettem ezeket a fotókat, de ez csak fele annak ami rajta látható volt itthon!
A legfontosabb az volt, hogy nyilatkozzak, hogy a saját felelősségemre viszem el, alá is írtam ,de a látható sérüléseket is feltüntettem a fontos dokumentációjukra !!!!
Azonnal orvoshoz vittem, az egész testéről felvételt készítettek, kezét a 3 napos törés miatt begipszelték, ellátták (Itt köszönném meg az Orvosoknak, Nővéreknek a Gipszelőnek a türelmes, segítőkész együttműködésüket! ) Itthon annyit evett-ivott amit korábban 2 nap alatt fogyasztott volna el!
Ezt a történetet nem az Édesanyám miatt osztottam meg Veletek, mert Ő már jó helyen van. De mi van, mi lesz azokkal a gondozottakkal akiknek nincs hozzátartozója... teljesen kiszolgáltatottak, megalázottak, és várják a 'kegyes halálukat' keserves, méltatlan állapotukban!
Tehát ez egy ápolás, gondos, szakszerű ellátás (nem ismerve egy vizes borogatást, orvost, vagy esetleg mentőt!
Köszönöm, hogy elolvastátok soraim.'
És azok a bizonyos fotók:
