Ez a szendvics örök. Ennél finomabbat egyik gyorsbüfében sem lehet kapni és az ízharmóniája egyszerűen utánozhatatlan. Minden mindennel passzol rajta.
Amióta az eszemet tudom, ilyen szendvics került az ünnepi asztalra.
Volt, hogy ezért vártam olyan nagyon a szilvesztert, mert végre ilyen szendvicset ehettünk. Nem mintha máskor nem lehetett volna elkészíteni, mégsem készítettük.
A tojás régen még házi volt és élénk, erős színű volt a sárgája, az uborkát édesanyám rakta, a szalámit vagy kolbászt pedig szintén háztól szereztük rá. A Piros aranyból mindig csak egy cseppet a főtt tojáskarika közepére. Reszelt sajtból pedig ha jut, egy csipetnyi. Kizárólag vajas zsúrkenyérre.
Mai napig így csináljuk, ha lehet házi alapanyagokkal, és ugyanúgy szeretjük. Soha nem marad belőle egy darab sem.
Nálatok is kedvenc? Ti máshogy csináljátok?
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
