Nemrégiben koreai kutatók tettek közzé egy kutatást, amelybe 172, 40 és 60 év közötti nőt vontak be. Egyikük sem szedett magas vérnyomás gyógyszert és nem voltak urológiai betegségeik, valamennyien normál BMI-vel rendelkeztek. Náluk a kutatók a vese telítettségét és a vérnyomást mérték, előbbit hasi ultrahanggal, utóbbit vérnyomásmérővel. Az eredményekből kiderült, hogy a legalább 3 órán át visszatartott vizelet felvitte a vérnyomásértékeket. Vizelés előtt átlagosan 124.2 ± 20.8 Hgmm volt a szisztolés érték és 78.3 ± 13.3 Hgmm a diasztolés, míg ürítés után mindkét érték csökkent. A szisztolés érték 120.0 ± 21.0 Hgmm-re, a diasztolés érték pedig 75.4 ± 12.3 Hgmm-re.
A szakértők szerint tehát a vérnyomást érdemes mindig vizeletürítés után mérni, amikor a vese üres.
Különösen a vesebetegeknek és a családjuknak érdemes tisztán látni, hogy a vesék működése hatással van a szív munkájára is. A vesék ugyanis létfontosságú szerepet játszanak az anyagcsere során keletkező salakanyagok kiválasztásában, a testből való kiürítésében, egyes hormonok termelésében, a testnedvek összetételének kialakításában.
A vese a keringési rendszer létfontosságú részeként a szervezetben lévő só- és vízmennyiség szabályozásával biztosítja vérnyomásunk kiegyenlítettségét. Ezért tehát bármilyen fokú vesezavar kedvezőtlenül hat a szív funkcióira. Ugyanakkor az összefüggés kétirányú: a keringési rendszer betegségei is visszahatnak a vese működésére, ugyanis a szív-érrendszeri betegségek amellett, hogy elősegítik a vesebetegség kialakulását, a vesebetegeknél sokszorosára emelik az olyan betegségek kockázatát, mint a szívelégtelenség, a szívinfarktus és a stroke.
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
