A kaláka a szocializmusban gyakran használt kifejezés volt. Olyan társasmunkát takart, amelynél a közösség tagjai egymásnak kölcsönösségi alapon munkát végeznek, s amelynél a segítők együtt, egyszerre, társaságban, s rendszerint szórakozással egybekapcsoltan dolgoznak.
A friss házasok ha önálló házat akartak, legfeljebb csak egy kőművest meg ácsot fogadtak. Elhívták a rokonok, barátok, szomszédok, utcabeliek közül a munkára foghatóakat, és együtt építették fel a házat. A szívességet viszonozni illett! A közösség bármelyik tagja bármikor visszahívhatta a megsegítettet. Ugyanígy kalákában végezték el a fonás, kukoricafosztás, tollfosztás, aratás, szüret embert próbáló munkáit is.
A kaláka közösségteremtő szerepe mellett a legtermelékenyebb munkaszervezeti formák egyike. A közösség ugyanis a hanyagul dolgozót megszólja, s ha nem végez jobb munkát, legközelebb nem segítenek neki, nem mennek el hozzá dolgozni. A családok ezért a legmunkaképesebb, a legkülönb tagjaikat küldték kalákába, hogy ne hozzon szégyent rájuk.
Mára a kaláka teljesen kihalt. Az adóhatóság feketemunkának bélyegzi. és még büntetés is jár érte. Sajnos.
