Hazajött. Ő, a felnőtt gyermeked. Látod, hogy fáradt. Nem kérdezel s ő sem panaszkodik. Csak csendben ledől a kanapén s pár perc múlva mély álomba szenderül.
Nem mozdulsz. Még a lélegzetedre is vigyázol, hogy óvatlan zajongásoddal ne törd meg az őt körülvevő békés csendet. Csak nézed. Gyönyörködsz. Még mindig az a kisgyermek számodra, akit a földre érkezése pillanatában először a karjaidba vettél. Mennyi év eltelt azóta! Ő már rég a saját útját járja, a saját döntéseit követi. Mindig szalad, siet valahová. De most megállt megpihenni nálad. S te boldogan őrzöd az álmát, magadhoz ölelve a pillanatot, amit nem cserélnél el a világ minden kincséért sem. A pillanatot, mely a tied marad örökre, a lelked emléktarsolyában őrizve. (Jonahriel)
►► KÉRJÜK LÁJKOLD, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
