Az ételszentelés az egyik legfontosabb rituáléja a katolikus vidékek húsvéti ünnepének. A néprajztudomány szerint ez a szokás pogány gyökerekre vezethető vissza, és mágikus tulajdonságokat kölcsönöz az ünnepi étkeknek.
A misére hímzett kendővel letakart kosárral mentek a hívők, melyben tájegységektől függően tojást, sonkát, sült bárányhúst, reszelt tormát, kalácsot, házikenyeret, sót, bort, pálinkát, vizet, kolbászt, tejet, vajat, mézet, retket és szalonnát tettek. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi.
A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.
A megszentelt ételek maradékához is sokféle képzet kapcsolódott: pl. a szentelt kalács maradékát a tyúkoknak adták, hogy sokat tojjanak.
A húsvéti ételszentelés időpontja vidékenként változó – nagyszombat délutánján, vagy a húsvéti virrasztás végén, esetleg húsvétvasárnap, a reggeli szentmisén áldja meg a pap az ételeket. Erdélyben általában a húsvét első vasárnapi hajnali mise záróakkordja az ételszentelés.
► KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
