Szeretjük az olyan történeteket ahol kiderül, hogy van még az emberekben jóság, és odafigyelnek a másikra. Biztos a Te életeben is van olyan akit minden nap látsz, de semmit se tudsz róla. Neked feltűnne a hiánya?
“A legcsodálatosabb és legszívmelengetőbb dolog történt ma reggel. A családi vállalkozásunk nagyjából 3 éve költözött az új helyére. Ez az iroda pont a sínek mellett van, úgyhogy tökéletes rálátás nyílik az előtte elhaladó vonatokra.
A kislányom imádja a vonatokat, és a mozdonyvezetőknek nem tartott túl sokáig észrevenniük, hogy mindig integet nekik az ablakból, ők pedig azonnal viszonozták is ezt. Az idő múlásával ez szinte mindennapi szokás lett, egyfajta rituálé. A mozdonyvezetők időben dudáltak mindig, a kislányom pedig az ablakhoz szaladt, majd ők lehúzták az ablakukat, és úgy integettek, a lányom pedig vissza, mindenki fülig érő mosollyal.
Minden alkalommal meghatott ez a szertartás.
Néhány héttel ezelőtt a kislányom iskolába kezdett járni. Sokkal nehezebben viseltem az elválást és az átállást, mint gondoltam, de a legnehezebb mégis az a pillanatban volt, amikor meghallottam a vonatot dudálni, ő pedig nem volt sehol.
A mozdonyvezetők ugyanúgy jeleztek, mint korábban, és lehúzták az ablakot, de egyedül csak én álltam ott sírva, és épphogy integetve. A következő nap készítettem egy feliratot, amire csak annyit írtam: “Most már iskolába jár.” Amikor aznap meghallottam a vonat érkezését, az ablakhoz futottam és megmutattam a feliratot. Ez 3 héttel ezelőtt volt.
Ma reggel miután beértem az üzletünkbe, kopogtattak. Egy férfi állt az ajtóban, élénk sárga pólóban és fülhallgatóval a nyakában. Azt hittem először, hogy biztosan a közelünkben lévő építkezésen dolgozik, mert néha be szoktak jönni megbeszélni dolgokat. De tévedtem. A férfi arról a szőke kislányról kérdezősködött, aki mindig integetett a vonatoknak.
Az egyik kalauz volt az és azt mondta, már mindannyian azon gondolkodtak, hogy mi történhetett a kislánnyal.
Aznap csak pár kocsiból álló szerelvényt vittek, így volt idejük megállni és bekopogni hozzánk. Amint elmondta, miért jött, elkezdtem sírni. Azt is elmondta utána, hogy látták a feliratomat, de nem tudták elolvasni. Sejtették, hogy elkezdett iskolába járni a kislányom, de biztosak szerettek volna lenni benne. Azt mondta, hogy a lányom integetése minden napjukat feldobta.
Három évig szinte minden nap megosztották ezt a pár közös pillanatot, és ezért szeretnének tenni valamit érte, mert nagyon hiányolják őt. Megkérdezte tőlem, hogy esetleg küldhetnének-e neki valamit, amire azonnal rávágtam, hogy persze! Pár hét múlva lesz a születésnapja, és arra fognak majd küldeni neki ajándékot.
Hihetetlen élmény volt látni a barátságuk kialakulását az elmúlt években, ami szinte varázslatos volt.
Azt pedig még jobb érzés tudni, hogy nem csak ők voltak hatással a kislányomra, hanem ő is rájuk, ami szeretettel és reménnyel tölt el. A látogatásuk és folyamatos kedvességük bebizonyította nekem, hogy igenis vannak még jó emberek. Ezek azok a pillanatok, amikre mindig emlékezni fogok.”
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
