A sárgafejű királyka és a tüzesfejű királyka a legkisebb hazánkban előforduló madárfaj. Tömege sokszor még az 5 grammot sem éri el. Rovarevő. Rövidtávú vonuló, de bizonyos populációk egész télen kitartanak a költőhelyükön. Az áttelelő példányok még a zord hónapok idején is pókokat és rovarmaradványokat fogyasztanak. Ennek oka, hogy finom, vékony csőrük nem alkalmas a magok felcsipegetésére, megtörésére. Ilyenkor a sűrű fenyvesekbe behúzódó rovarokat keresik meg. Kóborlásuk idején gyakran tűnnek fel városi környezetben is.
Táplálékkeresés közben képesek reptükben egy helyben szitálni egy-egy levél előtt, mint a kolibrik.
Meglehetősen bizalmas madár, olykor méterekre megközelíti az embert.
Különleges zuhanyozási módszerük van: zápor után a levelekről csöpögő vízben fürdőznek. Odarepültek a levélhez, finoman hozzáérnek, majd a legördülő vízcseppekben gyors mozdulatokkal megmártóznak. Amikor átnedvesednek, leszállnak egy ágra és tollászkodnak, ezután kezdődhet az újabb zuhanyzás!
A síkvidékeket elkerüli, bár telepített alföldi lucerdőkben is megfigyelték már költését. Évente két fészekaljat nevel. Mivel az első költése sokáig elhúzódik, a tojó a fiókák egy hetes korától új fészek építésébe kezd, és megkezdi a második költést. Ekkor a hím veszi át az első fészekalj fiókáinak gondozását. Egy átlagos fészekalj 7-11 tojásból áll, melyeket a tojó mindig egymaga költ ki. Forrás
► KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
