Pár évtizede még ez volt a barátság kézzel fogható bizonyítéka.



Volt aki rajzolt, volt aki csak írt bele - de mindenképpen nagy megtiszteltetés volt, ha valakitől megkaptad az emlékkönyvét. Nem illett elkapkodni, csúnyán írni!

Ha megnézzük a régi emlékkönyveket, elcsodálkozhatunk, hogy szinte művészi alkotások kerültek bele.

Aztán az idő múlásával silányodtak a rajzok, megjelentek a matricák. és lassan el is felejtjük, hisz manapság már Facebookon tartjuk nyilván a barátainkat.

Leggyakoribb emlékkönyvi bejegyzések:

Petőfi Sándor nem vagyok,Verset írni sem tudok,
Csak annyit írok könyvedbe, Légy boldog az életben!

Evezz, evezz az élet tengerén,
 csak ki ne köss a bánat szigetén.
 Legyen erőd tovább evezni,
 s a boldogság szigetén kikötni.

E könyvbe emlékverset teszek,
 Gondolj rám akkor is, ha nem leszek,
 Tudom mi az élet, egy hervadó rózsa,
 gondolj arra, ki e pár sort neked írta.

Kék ibolya, zöld nefelejcs, engem soha el ne felejts.

 Ha majd rövid ruhádat egy hosszú váltja fel,
 Ha majd a számtanpéldák helyett a szerelem érdekel,
 Ha majd oltár elé egy csinos fiú vezet,
 Akkor se Felejts el ENGEMET!

♥ ♥ Te milyen bejegyzésekre emlékszel?

Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!