Számos fontos politikai és akár gazdasági következménye is lehet annak, hogy az Európai Parlament plenáris ülése ma bő kétharmaddal megszavazta a magyarországi jogállamisági helyzetről szóló jelentést és így felszólította az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsot, hogy vizsgálja meg a magyarországi helyzetet, illetve probléma esetén tegyen ajánlásokat az országnak. Az alábbiakban ezeket a lehetséges következményeket vesszük sorba röviden.
Az, hogy bő kétharmaddal fogadta el az EP a Sargentini-jelentést, azt is jelenti, hogy a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt jelentős része is támogatta az eljárás megindítását. Emiatt megnőtt az esélye annak, hogy az egyébként legnagyobb frakcióval rendelkező Európai Néppárt felfüggeszti a magyar kormánypárt tagságát, vagy kizárja soraiból a Fideszt (mivel a Manfred Weber frakcióvezető által jelzett két témában, a civil szervezetek működésében és a CEU ügyében egyelőre nem látszik irányváltás a kormányfő részéről). A kizárás/felfüggesztés lehetőségére tegnapi sajtótájékoztatóján már maga Orbán Viktor magyar kormányfő is utalt.
Amennyiben egy ilyen felfüggesztés/kizárás megtörténik (és ennek időzítése is lényeges), számos további kérdés nyílik ki a jövő májusi EP-választásokra is tekintettel. Így például az, hogy a Fidesz milyen politikai szövetségesek felé nyit és az EP-választásokon milyen eredménnyel végez majd ez a szövetség. Hangsúlyozni kell, hogy Orbán Viktor tegnap is és előtte számos alkalommal azt jelezte: az Európai Néppárton belül képzeli el a Fidesz jövőjét és ezt a legnagyobb pártcsaládot akarja újra győzelemre juttatni. Mindezzel együtt nem zárható ki az sem, hogy még a felfüggesztést/kizárást megelőzően a magyar kormánypárt jelenti be a kilépését a pártcsaládból.
Az EP-döntés után tehát az Európai Tanács, első körben az illetékes (külügy)miniszterek elé kerül az ügy, és tekintettel arra, hogy az uniós soros elnökséget vivő Ausztria kancellárja, Sebastian Kurz tegnap a Sargentini-jelentés megszavazására szólította fel az EP-t, esélyes, hogy az oszták elnökség gyorsan napirendre akarja majd tűzni a Tanácsban a 'Magyarország-kérdést'. Így várhatóan már ősszel vitáznak (de nem döntenek!) az állami vezetők a magyar jogállamiság helyzetéről.
A 7-es cikkes eljárás hosszú (11 lépésből áll, most a másodikon vagyunk túl), vizsgálatokból és többkörös szavazásból áll, így gyors végső döntés a Tanácsban a magyar szavazati jog esetleges felfüggesztéséről és egyéb szankciókról (pl. uniós források felfüggesztéséről) nem várható.
Ráadásul a végső döntéshez egyhangúság kell a Tanácsban (a vizsgált ország vezetője nem szavaz ilyenkor), márpedig a lengyelek korábban már jelezték, hogy nem fognak megszavazni egy ilyen döntést (a kölcsönösség jegyében, mert ezt az ígéretet már Orbán Viktor is megígérte a lengyelekkel szemben szintén zajló 7-es cikkes eljárás keretében). Így tehát a végső és súlyos szankciókra nincs kilátás, ettől nem kell tartania Magyarországnak, persze a befektetői bizalmat csökkentheti Magyarország irányába.
Elgondolkodtató azonban Jean-Claude Juncker mai beszédének azon üzenete, hogy teljes mértékben támogatja a lengyelek ellen a bizottsági alelnök által 'tolt' eljárást, noha korábban Juncker maga akarta ezt lezárni. Elképzelhető, hogy a Bizottság azt szeretné: idővel a magyar és a lengyel ügy 'érjen össze', azaz egyszerre lehessen szavazni a Tanácsban a két ország szavazatának ügyében, mert így nem szavazhat se a magyar, se a lengyel kormányfő, így nem tudják megakadályozni a másik ország ellen készülő szankciókat a saját vétójukkal.
Lehetséges gazdasági következmények
Az EP-döntés azonban mindezen, messzire vezető csatározás mellett azért is fontos, mert érdemben kihathat a 2020 utáni következő uniós költségvetésből a támogatások kifizethetőségére és így a magyar gazdaság közép távú növekedési kilátásaira. A Bizottság ugyanis már bejelentette, hogy a következő büdzsé végrehajtásához alapfeltételként a jogállamisági kritériumrendszert is hozzáadják, így tehát a mai jelentés alapján induló vizsgálatra később is 'mutogatni' lehet majd akkor, ha a Bizottság a Magyarországon vélt jogállamisági problémákra hivatkozik a 2020 utáni EU-támogatások kifizetésének csökkentésekor, esetleges megtagadásakor.
A mai EP-döntés a most futó 2014-2020-as ciklus pénzkifizetéseit közvetlenül nem érinti, de a kétharmados EP-döntés miatt a Bizottságon még nagyobb a nyomás, hogy a Magyarországi uniós támogatás-felhasználási folyamatokat még szigorúbban vizsgálja, illetve a feltárt problémákat még szigorúbban ítélje meg. Ez így áttételesen kihathat a most a háttérben zajló elszámolási viták rendezésének időigényére. Mindez tehát azzal a veszéllyel is jár, hogy most ősszel nem születik meg minden lényeges vitás kérdésben a megállapodás és így késő ősszel, év végéig nem 'özönlik be' annyi uniós támogatás átutalása Brüsszelből, mint amennyit a kormány el szeretne érni egy korábbi kormányhatározat alapján (legalább 3,1 milliárd euró).
Ha pedig ez valóban így lesz, akkor az még nagyobb nyomást helyez az idei évi költségvetési végrehajtásra, hiszen az első nyolchavi deficit 1600 milliárd forint felett rekordra hízott, és az egész adósságfinanszírozási stratégia arra épül, hogy legkésőbb év végéig nagy összegű brüsszeli átutalások történnek meg, hogy a pénzforgalmi deficit visszaessen és így az év végén kimutatott adósságráta is csökkenni tudjon. Az elmaradó/elhúzódó nagy összegű brüsszeli átutalások tehát még magasabb deficitet és adósságrátát okozhatnak, igaz lényeges, hogy közben az unió számára fontos eredményszemlétű deficit továbbra is jóval a GDP 3%-a alatt maradhat. Forrás
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
