A parajdi sóbánya az erdélyi Parajd közelében található. Európa egyik legnagyobb sótartaléka, a sótömb maga 1,2 km × 1,4 km átmérőjű, 2,7 km mélységbe gyökerezik. Több száz jövő-év kibányászható sóját rejti magába. Erdély gazdagságának egyik kincsesládája.

2025. május végén a sóbánya felett folyó Korond-patak áradása – a szokásos vízmennyiség százszorosa – átszakította a természetes és mesterséges medret és több víznyelőn át ömlött a bányába, elárasztva azt. A betört víz ellehetetlenítette a bányászatot és tönkretette a turisztikai és egészségügyi rekreációs szolgáltatásokat. Ezek gazdasági hatása a környéken szociális– és emberi katasztrófákhoz vezetnek. A víz három-öt hónap alatt oldhat ki annyi sót, amely statikai problémát okozhat. A víz kiszivattyúzása esetén annak sótlanítását is meg kell oldani.

A parajdi sót, már a 15. századtól kezdve „székely sónak” nevezték, mely nevet adott egy erdélyi tájegységnek (= „Sóvidék”), munkát és megélhetést biztosított századokon át a vidék népének.

Gyógyító központ

A föld alatti gyógykezelés az 1960-as években kezdődött Parajdon, ekkor még a Dózsa György-bányarészleg adott otthont a légúti betegek számára. A lengyelországi wieliczkai eredményekből kiindulva, az akkori sóbányaigazgató, Telegdy Károly, és dr. Veres Árpád körorvos a krónikus légúti betegek föld alatti kezelésével próbálkoztak. 1980-tól 120 méter mélységben rendezték be a kezelési és látogatási részleget. A bejárattól, 1250 m hosszú tárón vezet az autóbusz útja a szpeleo- és klimatoterápiás kezelésre alkalmas bányatermekig, ahol állandó helyszíni orvosi felügyelet van.

A bánya látogatható terei az elmúlt évtizedekben sokat fejlődtek: a földalatti kezelőbázison túl kápolnával, hatalmas játszóterekkel, internet-klubbal, kávézóval, múzeummal, számtalan ülőalkalmatossággal, szuvenír-üzlettel, modern vizesblokkal és más érdekességgel rendelkezik.

A 2025. májusban bekövetkező hatalmas vízbetörés után még minden bizonytalan. A felelősök megnevezése is várat magára. Viszont a közösségi felületeken lévő kommenteket olvasva az események háttere is felsejlik:

Először 1991-ben voltam a bányában. Jó öreg vagyok, tudom. Ez Cheausescu házaspár kivégzése után 2 évvel volt. Nem volt még turistaforgalom, bazár, stb...

Egy fegyveres őr állt az alagút bejáratánál, annak adtam 2 doboz cigit, és a saját autómmal mentem be a hegybe az alagúton, ahol most a buszok járnak. Rajtunk kívül teremtett lélek nem volt ott. 

Tavaly nyáron a falu Szováta felőli végén kipakolt valami búcsú vagy mittomén. Gondoltam megállok, mert láttam.ott gyerekjátékokat, és volt velem gyermek. Konkrétan az árok szélén a gazba mert rendes parkoló nem volt. Erre 30 másodperc alatt ott termett egy legény és mondta, hogy 15 lej. Kérdem, mi? Hát a parkolás. De egész napra, mondja ő. De én csak fél órát lennék, mondom. Akkor is annyi. Mondom b+ hát a budai várban olcsóbban parkolok, mint itt az árokparton...

Nem beszélve arról, hogy a bánya szájában 1000-1500 forintért akarnak adni egy kiló sót. Nekem mániám hogy parajdi sót használok, de nem ott vettem, hanem Korondon, mert ott olcsóbban adták.

A sófal is fizetős, ha meg akarod nézni, de hogy még az, az jól van, de ha odamész, a parkoló is fizetős a falu szélén, ahonnan besétálsz...

Szóval picit nagyon ráhajtottak a turisták lehúzására ám. Ezekből a pénzekből juthatott volna arra is, hogy az aranytojást tojó tyúkra vigyázzanak. (Tóth László)

'A korondi Unicum fürdőbe nyáron több román vendég van mint magyar, mert olcsóbb és feljönnek fürödni. Nem engedélyezték Korondnak a nagy strandot, mert konkurenciát jelentett a parajdiaknak. A korondi polgármester nagyobb fűrdőt szerettek volna, de valakik csak erre a kis fürdőre adtak engedélyt. Isten nem ver bottal, itt is megmutatkozott a jószándék. Nem véletlen Korond patakja folyik be a bányába! Szomorú, de ez így igaz. (Hordósi Simó Zs.)'

Össze-vissza furták hogy minél több pénzt csináljanak! Most ez lett a vége (Cservid A.)

'Az erdőirtás velejárója: a víz utat tőr. A Nagyvárad-ui Gomba domboldalát lekopaszították, mely omlások sorozatát okozta a nagyobb csapadék miatt. Köszönet a szakértőknek, akik nem vették figyelembe a több mint 100 éves magyar világból megmaradt szakvéleményeket, tanulmányokat. A neamuk okosabbak.'

Ahogy romániai magyar kollégám mondta kb 15 éve fel lehetett volna készülni erre, mert azóta szivárog a víz a bányába.(Orosz J.)

'És, mi van azzal a vízzel, ami bekerül a talajba? Ha sós lesz a kútvíz? Ha kiszárad a növényzet? Még egyetlen szakember sem nyilatkozott afelől, hogy a bánya mennyire nyúlik az épületek alá, mennyire kell kilakoltatni a falut, ha beomlik a bánya? (Tóth-Szép Gy.)'

Tánczos Barna – volt környezetvédelmi miniszter (RMDSZ) tudta, hogy a sóbánya szerkezeti veszélyben van, és hogy az áradások pusztító hatásúak lehetnek.

Tudta, hogy a hegyoldalakban törvénytelen mértékű erdőirtás zajlik.

Tudta, hogy a vízgyűjtők védtelenek – mégis évekig csak tanulmányokat íratott, de egyetlen konkrét védelmi beruházás sem indult el.

Megszegtek több fontos törvényt és EU-s irányelvet: Nem véletlenül, hanem érdekből. A „megelőzésre” szánt pénzek tanulmányokba folytak, RMDSZ-közeli cégekhez kerültek, miközben a sóbánya lassan, de biztosan megsemmisült.

Az erdőirtás: a tragédia egyik fő okozója

A Korond-patak és más vízgyűjtők mentén védett erdőterületeket vágtak ki engedély nélkül vagy túllépve a kvótát. Az erdők nélkül a víz kontrollálatlanul zúdult a völgybe, elárasztva a bánya alagútjait.

Helyi újságírókat, civil vezetőket, természetvédőket hallgattattak el, mert szóltak a veszélyről – még idejében.

Ez már nem csak szakmai hiba – ez hatalmi visszaélés. Egy egész közösséget hagytak cserben.

Induljon független nyomozás a közpénzek felhasználásáról, a tanulmányok mögötti céghálókról és a törvénysértésekről!

Állítsák le a pártalapú kinevezéseket – csak szakemberek kerüljenek döntési pozícióba!  (Kelemen J.)

Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!