A férfi még most is fel van háborodva, ha visszagondol rá mert ő szerinte még meg lehetett volna menteni Gesztesi Károly életét.
„Amikor odaléptem, benéztem a jobb első ablakon, s láttam, hogy a sofőr, akiről akkor én még nem tudtam, hogy a színművész úr, egyenes testtartással ült, a feje a mellkasára volt hajolva, a végtagjai pedig ernyedtek voltak”
A 35 éve mentősként dolgozó férfi miután a letekert ablakon keresztül kinyitotta a gépkocsi ajtaját, megvizsgálta a színészt, akinek sem légzése, sem keringése nem volt, vagyis feltételezte, hogy beállt a klinikai halál.
„Azonnal hívtam a központi segélyhívót, kicsatoltam a biztonsági övet, majd megpróbáltam segítséget szerezni, hiszen tudtam, hogy egyedül képtelen vagyok kiszedni az autóból”
– Elképesztő egyesek hozzáállása a másik bajához. Nem akartam elhinni, hogy képesek gond nélkül továbbmenni annak ellenére, hogy érthetően elmondtam, mit szeretnék. Végső kétségbeesésemben már a kocsik között rohangáltam az úton és próbáltam megállítani valakit. Ez sikerült, így harmadmagammal kiemeltük a beteget a gépjárműből. Háttal a járdára fektettük és azonnal megkezdtem az eszköz nélküli újraélesztést. Picivel később megérkezett egy traumatológus főorvos, aki segélyhívón hallotta, mi történt, majd megállt egy pizzafutár is. Nekik innen is köszönetet szeretnék mondani a gyors segítségnyújtásért. Mellkaskompressziót alkalmaztunk, de próbálkoztam a klasszikus befúvásos módszerrel is. A Markó utcából hamar megérkezett a rohamkocsi is, és még közel egy órát küzdöttünk a beteg életéért. Tényleg megtettünk mindent, sajnos, hiába – sóhajtott szomorúan a férfi.
