– Behunyt szemmel fújtam Karcsinak a Takarodót, és ki se tudtam nyitni, mert azt éreztem, fogja a kezem. Együtt tartottuk a trombitát – sóhajtott Galambos Lajos (58), akit 40 éves barátság fűzött Gesztesi Károlyhoz (†56).
– Eszembe jutott, legutóbb akkor volt ekkora gombóc a torkomban, amikor a diplomakoncertemen Haydn esz-dúr trombitaversenyéből játszottam, és akkor Karcsi ott ült a közönségben. Velem együtt akarta átélni életemnek e fontos pillanatát. Mélyen megrendített a barátom temetése – fűzte hozzá a mulatóssztár, aki a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákjaként kötött életre szóló barátságot az ott fagottosnak tanuló Gesztesivel.
– Belefájdult a szívem, ahogy Karcsi fiatal gyerekeit láttam. Arra szavak nincsenek, mennyire meg voltak illetődve. Márkóval beszéltem is. Mindkettőnknél eltört a mécses, amikor Karcsi megszólalt a saját temetésén. Megható szentbeszédet olvasott fel hithű, igaz átéléssel. Rázott a hideg és a könnyeimet nyeltem, de ekkor ott mindenki remegett a zokogástól – idézte fel Lajcsi, akit Németh Sándor (69), a Hit Gyülekezetének alapítója és vezető lelkésze búcsúztatása is nagyon meghatotta. – Egyszerre volt méltó és erőt adó.
- A szívünkhöz szólt. Teljességgel együtt éreztünk vele, ahogy Karcsi idős édesanyját biztatta, ne hagyja el magát. Különleges hangulatú, mélyen megrázó temetés volt – mondta Galambos Lajos, és megint elcsuklott a hangja. – Még nem tudtam elengedni őt. A temetésen azon kaptam magam, úgy képzelem, nem ő fekszik a koporsóban. Forrás
