Az Árpád hídi balesetben meghalt egy mesemondó. Szeleczki Mónikának hívták. 32 éves volt. 2013-ban, még egyetemi hallgató korában, az ELTE TÓK Népek meséi mesemondó versenyen hallottam először mesélni. Egy fukar asszonyról mesélt, eredeti palóc nyelvjárásban. Minden zsűritaggal egyetértettünk abban, hogy kivételesen tehetséges, és a diákzsűri is őt ítélte a legjobbnak. A verseny kétszeres győztese lett.
Azonnal dolgozni kezdtünk együtt, Paloznakra hívtam Pünkösdi mesefesztiválra, gyerekvédelemben élő gyerekek mesetáboraiba, szakmai napokra. Lelkiismeretes, lelkes, szorgalmas, sokoldalú munkatárs volt, különleges ember. Mesemondás közben, élő, mély kapcsolatot teremtett gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt, és volt egy különleges képessége: mindenkit meg tudott nevettetni.
Tavaly, együtt zsűriztünk azon a versenyen, ahol 11 éve versenyzőként indult. Csodáltam a mesés útját, és örömmel hallgattam az életmeséjét.
Egy hónapja találkoztunk, akkor nem gondoltam, hogy utoljára ölelem meg. A terveikről és az álmaikról beszélt, a fiúval, akivel együtt utaztak az autóban, és boldogan éltek, míg egy tragikus, értelmetlen balesetben meg nem haltak…
Megrendülve és mély fájdalommal gondolok rájuk, szívemben őrzöm emléküket.
„Rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt
s mi ezt meséljük róla sírva: 'Nem volt...'…
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”
(A képet 2013-ban, az ELTE TÓK-on készítettem, amikor először hallottam Mónikát mesélni.)
“Szívemben mély fájdalommal tudatom, hogy Szeleczki Mónika Kéménd szülötte, a Kéméndi Vasvirág Néptáncegyüttes táncosa, menyasszonya, nívó díjas mesemondó, valamint kedvese Bajkó Ervin az Árpád hídon történt tragédiában életüket vesztették'
Nyugodjanak békében!
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
