Fogadd meg a tanácsokat!



Az anyaság egy igen nehéz feladat. Egyáltalán nem olyan felhőtlen dolog anyának lenni, mint, ahogy az gyakran a magazinok címlapjairól visszatükröződik. Az anyaság – minden szépségén túl – együtt jár egy csomó megválaszolatlan kérdéssel, kétellyel, frusztrációval, dühvel, és idegeskedéssel.

Ha egy pár dolgon változtatunk, sokkal örömtelibben telhetnek a napjaink.

1. A tökéletes nap újradefiniálása

Bele kell törődnünk abba, hogy a tökéletes nap soha nem lesz olyan, mint amilyet az interneten gyakran láthatunk. Igen, el kell fogadnunk azt, hogy nem tudjuk állandóan elrakni a gyerek után a játékokat, a csokifolt sem jön ki maradéktalanul az abroszból, és a hűtőt sem akkor olvasztjuk le, amikor éppen kedvünk tartja. Fogadjuk el, hogy lesznek olyan napok, amikor még délben is pizsamában nézzük a gyerekkel a kedvenc mesefilmjét. Találjuk meg a pillanat szépségét, és élvezzük.

2. Próbáljuk figyelmen kívül hagyni a zajokat

Egy kisgyerekes lakásban nincs olyan, hogy csend. Állandó zajok, kiabálások, visítások és rohangálások fognak körbevenni ezentúl. Ezt is el kell fogadnunk. A gyerekek általában zajosak, és ez egy megváltoztathatatlan tény.

3. Legyünk büszkék a gyerekre, még akkor is, ha úgy látjuk, nem teljesít tökéletesen!

Ha megkérjük a gyereket, hogy rakja el a játékait, és a végeredmény az lesz, hogy fele mégiscsak kilóg a dobozból, akkor is dicsérjük meg. Ő igyekezett, a lehető legjobbat hozta ki magából. Ne álljunk neki rögtön újrapakolni, hogy szebb legyen az eredmény. Ha dicséretet kap, hogy “nagyon ügyes voltál”, akkor minden bizonnyal következőkor még jobban fog igyekezni.

4. Nem kell mindig a veszélyekre figyelmeztetni

A legtöbb szülő állandóan fut a gyereke után, és a lehetséges veszélyekre hívja fel a figyelmét. ”Vigyázz, le fogsz esni!, Ne oda lépj, mert megütöd magad, Leöntöd magad!” Ez a vészjóslás egyáltalán nem vezet jóra, hiszen a gyerek és a szülő is elhiszi, hogy a baj be fog következni, és aztán csodálkozik, amikor tényleg be is következik. ”Na, én megmondtam, hogy leesel” – mondják, ha tényleg leesett a gyerek. A gyerekből ez szép lassan kiöli az önbizalmat és az önállóságot.

5. Lassuljunk le!

Az anyák állandó rohanásban élnek. Százas listával rohangálnak a fejükben egész nap, és, ha végeztek az egyik feladatukkal, következik a másik. Közben pedig az egész családot állandóan sürgetik, egész nap cselekvésre késztetnek mindenkit. Futva mennek haza a játszótérről, kiabálnak a gyerekkel, hogy ne szedjen fel több gesztenyét, nincs idő rá. Mi lenne, ha egyszer tennénk magasról arra, hogy ebédet főzzünk, rendelnénk egy pizzát, és nyugodtan megennénk. Csak egyszer próbáljuk ki, úgy, hogy közben nagyokat beszélgetünk a gyerekkel, és utána még játszásra is juthat elég időnk, kedvünk, és energiánk. Forrás

Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!