A vérnyomás számos szerv és folyamat működését befolyásolja, és ez a megállapítás fordítva is igaz: számos szerv és folyamat hatással van a vérnyomás alakulására is.
Az úgynevezett hipertónia szindróma elemei éppen ezért a csökkent artériás rugalmasság, az endotél diszfunkció (ami az érelmeszesedés előjelzője), a vesefunkció változás, a bal kamra hipertrófia, a fokozott trombóziskészség, a neurohormonális diszfunkció, a szénhidrát- és zsíranyagcsere zavar, az inzulin anyagcsere zavara és az elhízás is.
Már csak azért is fontos szindrómaként kezelni a magas vérnyomást, mert ma hazánkban a fő halálok több mint 50%-ban szív-érrendszeri betegség, amelyek hátterében a leggyakoribb okok egyike a hipertónia. Ráadásul a magas vérnyomással élők 80%-a számos kísérőbetegséggel rendelkezik. Tehát szó szerint életbevágó a magasvérnyomás betegség hatékony és komplex kezelése – első lehetőségként életmóddal, bizonyos helyzetekben pedig gyógyszerrel is.
Sok nő azzal a tudattal nyugtatja magát, hogy a magas vérnyomás a férfiak betegsége, és ez bizonyos életkorig igaz is. 30-44 éves kor között a nők szisztolés (első érték vérnyomásméréskor) vérnyomása valóban alacsonyabb, mint a férfiaké. A korral azonban a vérnyomás emelkedik, a szisztolés vérnyomás a férfiakkal összehasonlítva még meredekebben is.
Mire pedig a nők betöltik a 60. életévüket, a hipertónia gyakorisága nagyobb, a vérnyomás értéke pedig magasabb, mint a férfiakban. Összefoglalva tehát elmondható, hogy a menopauza után fokozódik a nők kardiovaszkuláris rizikója!
A menopauzális vérnyomás emelkedésének több oka is van: Az idegrendszeri és hormonális változások mellett fontos hangsúlyozni a só érzékenység fokozódását és a sok esetben megváltozott életmódot is. A hormonális változások közül a legjellemzőbb az ösztrogénhiány, amelynek következményei közt szerepelhet az elhízás, az ebből eredő inzulin rezisztencia, esetleg 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, az endotél diszfunkció és végső soron az érelmeszesedés.
A menopauza idején vagy után kialakult magas vérnyomás szindróma elsődleges kezelése – a többi esethez hasonlóan – az életmód rendezése. Ez érintett nőknek jelentős segítséget kell kapnia a testsúly csökkentéséhez, a megfelelő étrend és a mozgásprogram kidolgozásához, adott esetben a dohányzás elhagyásához. Ebben pedig döntő jelentősége lehet az életmód orvoslásnak, amely nem csak az életmód orvos, a dietetikus és a mozgásterapeuta bevonásával állítja fel az optimális életmódtervet, de – tekintettel a menopauzára – akár nőgyógyász bevonásával is képes kezelni a problémákat.
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
