Amikor Péter elvesztette a feleségét 9 évvel ezelőtt, összetört a szíve és magányos volt. Ezért a családtól kapott egy kutyát, hogy legyen társasága. Ettől kezdve elválaszthatatlanok voltak, de a végső órákig senki nem tudta, hogy valóban milyen közel álltak egymáshoz.
Amikor Pétert gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizálták, kutyája ismét társa volt minden pillanatban, de miután bekerült a kórházba külön kellett váljanak. Amikor eljött az utolsó órája, és megkérdezték, hogy van-e valami, amit tehetnek érte, csak a kutyáját akarta még egyszer látni.
A kórház beengedte a kutyát, amit amúgy a szigorú egészségügyi előírások tiltanak.
„Ő volt minden, ami nagypapának maradt.” - mondja az egyik unoka a kutyáról.
Amikor Péter meglátta barátját, könnyekben tört ki. Miután búcsút vettek egymástól, pár órára rá meghalt. A kutya a temetésen is ott volt. Most az unokák gondoskodnak róla, és olyan szeretettel veszik körül, amit a nagypapa adott a hűséges kedvencnek.
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
