Milyen különös,
megállsz egy idegen utcán, egy idegen városban,
ahol élsz.
Körülötted száz cikázó reklám,
de te máshol jársz gondolatban.
És amit látsz,
oly valószerűtlen az egész.
Hull a hó a kéklő hegyeken,
s a fecskék messze délre szálltak.
Mért szakadt fel minden újra élesen?
Mért remélem úgy, hogy újra látlak?
Otthon újra zajlik a folyó,
s a várra ezüst dér szitál majd.
Léptünk nyomát rég belepte már a hó,
vissza hozzád hogyan találjak?
Szívet cseréljen, aki hazát cserél!
Mert bárhogy él, s bárhol, csak félig él.
És bármerre jár, bárkit is talál,
más ott a csók, más a táj.
