A „Nők 40” nyugdíjkedvezmény indoklása szerint a társadalom elismeri a nők fokozott, kettős tehervállalását, hiszen helyt kell állniuk a munkahelyen és a családban is. A kedvezményt választók azonban sokat veszítenek, Gerencsér László, a közgazdaságtudomány kandidátusának tanulmánya szerint. Úgy látja: azért választják mégis sokan, mert nincs meg a megfelelő nyugdíjismeretük.
Ha valaki igénybe veszi a 'Nők 40'-nel lehetővé tett korhatárkedvezményt (ahogy az szinte általános az eddigi tapasztalatok szerint), akkor lényegesen alacsonyabb nyugdíjat kap élete végéig, mint amennyit a korhatár elérésekor történő nyugdíjba menetel esetén kapna. Ennek a nagysága több tényezőtől függ - értékel a kutató, az újegyenlőség.hu-n megjelent tanulmányában.
A számítás azokra vonatkozik, akik 58 éves korukban, 2011 és 2015 között mentek nyugdíjba. Annak következtében, hogy a korhatárkedvezményt igénybe vevők nyugdíja életük végéig alacsonyabb lesz annál, mint amit akkor kapnának (kaptak volna) ha az általános korhatáron mennének (mentek volna) nyugdíjba, terhet viselnek.
Gerencsér László szerint az adatok jól mutatják, hogy a 'Nők 40' nyugdíjterhét lényegében az érintettek viselik nagyon egyenlőtlen korévenkénti eloszlásban, aminek nincs racionális indoka. Az 1955−1957-es korosztályok sokkal nagyobb nyugdíjveszteséget szenvednek el, mint amekkora összeget a korhatár-kedvezményes időszak alatt kaptak.
A 'Nők 40'-et igénybe vevők nyugdíjveszteségének jelenlegi nyugdíjrendszerünkben két alapvető összetevője van:
a szolgálati idő hosszából adódó eltérés, ami évi 2 százalékpont és egyszerűen kiszámítható: korhatár-kedvezményes évek szorozva 2-vel,
a keresetek valorizációjának és a nyugdíjak indexálásának eltérése, amit már bonyolultabb kiszámítani
A keresetek valorizációja azt jelenti, hogy a korábbi években elért nettó kereseteket a nyugdíjazást megelőző év szintjére hozzák. Ez úgy történik, hogy az egyes évek nettó kereseteit a nemzetgazdasági nettó átlagkereset növekedésének ütemével emelik. A nyugdíjak indexálása pedig a már megállapított nyugdíjak emelését jelenti. A nyugdíjtörvény szerint az éves rendszeres emelés a fogyasztói árak növekedéséhez kötődik (inflációhoz kötött indexálás).
Kiindulópontja a központi költségvetésben tervezett mérték, amit annak várható értéke alapján kell emelni, ha az nagyobb, mint a tervezett. Ezt is emelni kell, ha a nyugdíjas árindex magasabb, mint a teljes. A kormány további emelést hajthat végre, ha annak feltételei biztosítottak.
A nemzetgazdasági nettó átlagkereset növekedése jellemzően magasabb, mint a fogyasztói áraké, ezért e tényező is a nyugdíjveszteséget növeli a szolgálati idő megrövidítése mellett. A veszteség nagysága attól függ, hogy milyen mértékben tér el a nettó átlagkeresetek növekedése és a nyugdíjak emelése a kedvezményes időszakban, valamint attól, hogy az érintett hány évet vesz igénybe a lehetővé tett korhatárkedvezményből. Az összefüggések azt is mutatják, hogy a veszteség százalékos mértéke nem függ a nyugdíjmegállapítás alapját képező kereset, így a nyugdíj nagyságától.
A nyugdíjveszteséget befolyásoló alapvető tényezők, a fogyasztói árak és a nemzetgazdasági nettó keresetek alakulása általában ingadozik, ezért a 'Nők 40' igénybevétele az egyes korosztályoknál általában eltérő veszteséget eredményez, azonos biztosítási előzmények esetén is.
A nyugdíjveszteségek nagyságrendjéről és korosztályok szerinti ingadozásáról a korábban bemutatott számok adnak 'ízelítőt'. A jövőre vonatkozóan pedig az előző összefüggések adhatnak eligazítást, amelyek azt mutatják, hogy még szolidnak tekinthető reálbér-növekedés (2 százalék) esetén is 25 százalék körül alakul a nyugdíjvesztés akkor, ha az érintett a teljes korhatárkedvezményt igénybe veszi. A közeljövőt illetően pedig ennél lényegesen magasabb értéket adnak a kormány meghatározó tényezőkre vonatkozó előrejelzései.
Gerencsér az elemzés alapját képező összefüggéseket egy számpélda segítségével mutatja be. Egy 1955. január 1-jén született hölgy, 40 évi jogosultsági idő megszerzése után 2013. január 1-jén, 58 éves korában ment nyugdíjba:
A nyugdíj alapját képező nettó átlagkeresete, ami azonos a 2012. évre valorizált nettó átlagkeresetével: 150 ezer forint. (Ez az összeg közelítőleg megegyezik az átlagossal, bár nincs jelentősége az abszolút számnak, mert az eltéréseket viszonyszámokkal vizsgáljuk.)
A nyugdíja a beszámítás alapjául szolgáló átlagkereset 80 százaléka: 120 ezer forint, Nyugdíja 2019-ben, az időközi emelések hatására: 138 066 forint.
Amennyiben nem élne ugyanez a hölgy a 'Nők 40' programmal, a rá vonatkozó korhatárkor menne el nyugdíjba, ez az esetében 64 év lenne, amit 2019-ben ér el. Nyugdíja 2019-ben, ha akkor menne nyugdíjba, a következő lenne:
Nyugdíj alapját képező átlagkereset a nyugdíjazás előtti évre valorizálva: 229 619 forint.
A nyugdíj az átlagkereset 92 százaléka: 211 249 forint
A két összeg között (Nők 40' - 138 066 forint és a normál nyugdíjazás - 211 249 forint) jelentős a különbség. Ahogy látjuk, 65 százaléka a 'Nők 40' nyugdíj annak, amit megkapott volna rendes nyugdíjként. Másképpen fogalmazva, az érintett élete végéig 35 százalékkal kevesebb havi nyugdíjat kap, ha igénybe veszi a teljes korhatárkedvezményt, mint akkor, ha az általános korhatáron menne nyugdíjba.
De nem csak a havi nyugdíja lesz kevesebb, hanem az élete során várható összes nyugdíja is, (annak ellenére, hogy 6 évvel hosszabb ideig kapja azt), ha az általános korhatárkor várható élettartama az átlagnak megfelelően alakul. Az érintett 6 éven keresztül megkapja az általános korhatár betöltésekor várható nyugdíj 65 százalékát, azaz 6×65=390 egységet, és elveszít 19×35=665 egységet. Tehát a korhatárkedvezmény idején kapott nyugdíj 1,7-szeresével 'fizet'.
Nagy érvágásnak azért mégis a havi nyugdíjban jelentkező veszteség számít, mert a nyugdíjasok zöme folyamatosan a havi nyugdíjból él - értékel a közgazdász. Forrás
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
