Minden gyertya "ÉRTED" égjen!
Emléked fájón bennem él
Immár eljött halottaink napja,
szívemet a fájdalom mardossa.
Nincs már, kinek térdére
fejemet helyezzem.
Fáradt két kezére csókomat leheljem.
Elmentél tőlünk oda,
ahol már nincsen fájdalom,
pihensz kinn a temetőben,
befed egy sírhalom.
Így, most halottak napján
sírod elé állok,
kis virágcsokrommal néked
köszönetet mondok.
Felneveltél, tanítottál, dédelgettél,
fáradságot nem ismerve, értem
mindent önzetlenül tettél.
Hallom még most is áldott szavaidat,
Szívem legmélyén most is velem vagy.
Az ég felé fordulva fájón kiáltok,
anyám, édesanyám, úgy fáj a hiányod!
Kérem a jó Istent, oltalmazza lelkedet.
Áldjon meg a sírodon is túl, tégedet.
Tordai Mihályné
►► KÉRJÜK OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
