Tegnap olvastam egy cikket, amelyet a HVG „újságírója” Révész Sándor, nem tudni, hogy saját érintettsége okán-e, vagy esetleg más vezette a kezét, mikor lemerte írni azt, hogy:„A PEDOFÍLIA NEM BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNY! NEM IS SZABADNA ANNAK LENNIE”
Olyan döbbenet lett rajtam úrrá, szinte alig tudtam tovább olvasni a leírt sorokat.
Majd következett ez a mondat:
„SEHOL SEM BÜNTETIK, MERT NEM IS LEHET. MIVEL NEM CSELEKMÉNY, HANEM VÁGY. GYEREKEKRE IRÁNYULÓ SZEXUÁLIS VÁGY”
Ekkor valami eltört bennem, marokba szorult a kezem, nem kaptam levegőt, mintha nem akart volna a szívem tovább dobogni, úgy éreztem, hogy valaki ráült a mellkasomra, és csak folyt a könnyem tehetetlenségemben.
Felvillant kicsi unokám ártatlan kis arca, szeme, és magam előtt láttam a többi gyermeket is, akik ma még bizalommal tekintenek a világba.
Bíznak bennünk, felnőttekben, és, ha egy ilyen, (nem is tudom minek jellemezni) aberrált lénnyel összetalálkoznak, még csak esélyük sincs a védekezésre.
Egy életen át tönkre teszik őket, soha többé nem lehetnek már gyermekek, eltörik bennük minden, ami szép és jó még rájuk várna az életben.
Vágyak nélkül egy ember sem él, mindenkinek van valamilyen vágya.
Mégis leküzdi az ember, ha lehetetlen teljesíteni!
Vagy ezek szerint, vágyaktól vezérelve, bárki, bármit elkövethet büntetlenül, mert csak a vágya vezérelte?
Anyukák, apukák, nagymamák és nagypapák nézzetek rá a gyermekeitekre, unokáitokra, hallgassátok a csacsogásukat és gondoljatok arra, hogy mind ezt egy pillanat alatt valaki elveheti csak azért, mert „gyermekekre irányuló szexuális vágy” tört rá.
Ti mit éreznétek, mit tennétek?
Sándor Kinga
Gödöllő 2019-09-10 Forrás
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
