Egy ironikus dal. Telitalálat korunk egyik jellemző kórképéről. Remek megfogalmazása az egyik legnagyobb és mégis kevesek által boncolt társadalmi problémának.
Olyan bonyolult vagyok és olyan mély
Csak én vagyok nekem a nagy regény,
És csúszok bele a sok hiányba
De mehetek bármely irányba
És nem horkol velem százöt kiló
(De leszólít folyton minden tahó)
Ha sírok az esőben titokban,
Még olyanom sincs, akivel megosszam
Csak azért vagyok, hogy nekem legyen jó
És az boldogít, ami nekem való
Tangózhatok a tilosban
És nem érdekel, hogy mindenki szembe rohan
Olyan jó...
Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül...
Van némi gondom az evéssel
Zabálok vagy beérem kevéssel
És nézd milyen szépen lefogytam
Csak néha nyüszítek a sarokban
Ha öreg leszek meglesz mindenem
De nem fogja meg a ráncos kezem
Van iPhone-om meg trendi iPhone-tokom
De nem lesz unokapuszi a májfoltokon
És nem érdekel, hogy nekem legyen jó
És nem boldogít, ami nekem való
És nem szambázom a tilosban
És nincs mellettem senki, és nincs aki szembe rohan
Nem is jó...
Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül - én nem bízom már többé másban, meg a csodában
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
