Őszintén és kertelés nélkül elmondta, hogy milyen körülmények között és milyen munkarendben kénytelen dolgozni.
A műtősnő a neve elhallgatását kérte. Egy vidéki nagyvárosban dolgozik 12 éve műtéti asszisztensként kezdve pályafutását.
Régebben a fizetése 83 ezer forint volt, mára meg lehet keresni 250 ezer forintot is. A brutális terhelés, a beosztások és az egyre romló légkör az, ami miatt az egészségügy olyan, amilyen. “Ha befejeztük az operációt, akkor mindig meg kell számolni, hogy minden eszköz és kendő megvan-e, különben engem vesznek elő. Mi takarítunk ki a műtőssegéddel a műtét után” – mesélte.
“Reggel fél nyolctól kell dolgoznunk fél négyig, azután pedig az ügyeletes műtősnő leváltja a programozott műtéteken dolgozó kollégát. Mivel az ügyelet 24 órás, ezért másnap reggel fél nyolcig dolgozunk, és egy olyan nagy klinikán, mint a miénk, a programozott műtétek után jönnek az ügyeleti műtétek. Legtöbbször ezek egész éjszaka zajlanak, mert a sürgős, napközben érkezett betegeket ilyenkor operáljuk. Huszonnégy óra után, reggel fél nyolckor pedig kötelező hazamennünk, amióta létezik a kötelező pihenőidő. Csakhogy az ügyelet egy részét készenléti időnek minősítették, ami egy hülyeség, hiszen, ha készenlétben vagyok, akkor az azt jelentené, hogy kötelező elérhetőnek lenni telefonon, és ha szólnak, akkor be kell jönni dolgozni.” – folytatta.
Ha ilyen körülmények között dolgoznak, és esélyük sincs kipihenni magukat, vajon a beteg mit fog érzékelni? Mennyire tudnak a hivatásuknak megfelelni?
