”Kőbánya-Kispesten történt velem az imént. Állok az állomáson várom a vonatot, egyszer csak jön egy ürge lehajol oda mellém felvesz egy pecsétgyűrűt majd elindul, gondoltam magamban: én már vagyok szerencsétlen hogy nem vettem észre én előbb. Erre az ürge visszafordul, mondja nekem: eladjuk, felezünk? Volt rajta egy árcímke is amin az állt: 158.000 Ft. Elgondolkodtam hmm jó kis pénz, de mondtam hogy nem, vigyed aztán add el magad. Erre a pali elővett egy papírt hogy de ő nem tudja eladni mert nem magyar állampolgár, biztos kérnek tőle papírokat, hát mondom az lehet. Rámnéz, egy tízest adj érte aztán jól van, mondom neki hogy nincs nálam pénz, na akkor adjak neki telefont vagy valamit cserébe. Á mondom nem érdekel köszi, megy a vonatom. Aztán leléptem. Gyanús volt nekem ez a dolog így hát messzebbről figyelni kezdtem. Volt két idős nénike, elment előttük és ugyanezt eljátszotta a gyűrűvel. A pofám leesett!! ”
Többnyire a csalás lényege ugyanaz. Az ‘ékszert’ ők hozzák magukkal, főként egy forintot nem érő trombitaréz, amihez ügyesen átszerkesztett árcédulát raknak, hogy még hitelesebbnek tűnjön.
10-100 ezer Ft-ig is át tudnak verni, ha mohó vagy és elveszíted az eszed egy kis gyors haszon reményében! Legyetek nagyon óvatosak! OSSZÁTOK, ha tehetitek!
►
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
