Amikor karodban tartod még,
s bár szelíden rád mosolyog,
kevés a türelmed, de jóleső
maga az érzés, az apás dolog.
Amikor mesélsz neki valamit,
a szeme kíváncsian ragyog,
majd kérdés kérdést követ,
hogy ne fogyjanak a válaszok.
Amikor együtt barkácsoltok,
kis kalapácsa ujjadon koppan,
vagy, ha vásárolni mentek, s ő
türelmetlenül toporog a sorban.
Amikor próbál csöndben lenni,
a horgásztó partján üldögélve,
vagy focilabdát rúgtok, majd
hemperegtek a fűben henyélve...
Amikor csöpp kezét megfogod,
büszkén néz fel rád a gyerek:
Ez az én apám. Milyen erős!!!
Egyszer én is ilyen nagy leszek!!!
Alkony Ilona Zagyi Gáborné
❤
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
