A szívem mélyén fájó, nyílt seb égett,
Úgy égett, úgy égett.
Én tagadtam és azt mondtam,
Hogy téved, hogy téved, hogy téved.
Én éreztem, hogy mindennek vége,
Ő nem szólt semmit
Nézett csak rám,
És arra kért, hogy forduljak félre,
S búcsúzáskor így szólt hozzám:
Mondd mit tegyek hát,
Ha szívem egy vándorcigány?
Oly szabadon jár
És mindig új vágyak után!
Egy nyugtalan szív,
Mely pihenni még most sem bír,
És nem nyugszik meg végleg soha tán
Ó soha talán, talán,
Már soha talán...
Egy évvel később újra viszont láttam,
Csak álltam, csak álltam.
Ő átölelt, s meghívott egy bárba,
Egy táncra, egy táncra.
Én azt feleltem, sajnálom várnak,
Mert feltört bennem büszkén a múlt,
De szívem mélyén zokogva álltam,
S búcsúzáskor arcom kigyúlt:
Mondd mit tegyek hát,
Ha szívem egy vándorcigány?
Oly szabadon jár
És mindig új vágyak után!
Egy nyugtalan szív,
Mely pihenni még most sem bír,
És nem nyugszik meg végleg soha tán
Ó soha talán, talán,
Ó soha talán, talán
A dal eredeti olasz változata:
NYOMJ EGY LÁJKOT ÉS OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL!
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
