„Soha nem akartam, hogy te itt legyél. Soha nem szerepeltél a terveim között. Amikor a felnőtté válásról és a saját családról álmodoztam, te nem voltál ezekben az álmokban. Soha nem vágytam arra, hogy egy másik nő segítségét kérjem a gyereknevelésben. Úgy gondoltam, a családomban majd ott leszek én, egy apuka és a gyerekeink.
Kétlem, hogy te engem akartál volna az életedbe. Kétlem, hogy egy olyan gyereknek akartál az anyja lenni, akit nem te hoztál világra. Fogadni merek, te is úgy gondoltad: a te családodban majd ott leszel te, egy apuka és a gyerekeitek, együtt, boldogan. És nem én meg az én lányom. Tudom, hogy amikor arról álmodoztál, hogy anya leszel, akkor a szülés csodájára gondoltál és nem arra, hogy férjhez mész és kapsz egy gyereket. Igen, teljesen biztos vagyok abban, hogy én nem szerepeltem az álmaidban.
De az Isten tervei teljesen mások, mint a sajátjaink és amikor a családunk két részre szakadt, tudtam, most te fogsz érkezni.
Úgy gondoltam, egy szörnyű bestia vagy, akit a lányom soha nem akarna anyaként, mostohaként akarni. Azt reméltem, egy közepesen csúnya csaj vagy és imádkoztam, hogy a lányom soha, de soha ne nézzen fel rád. Azt akartam, hogy azt gondolja: te csupán apád holmi második választása voltál. Gonosz gondolataimban soha nem gondoltam, hogy az én gyerekemnek az én távollétemben lesz és lehet másik anyukája.
Aztán találkoztunk. Amikor először találkoztunk, be kell valljam, a féltékenység érzése a csontomig hatolt. Azt akartam, hogy ronda legyél, emlékszel? De te gyönyörű vagy. Azt akartam, hogy olyan legyél, mint egy vén banya, de te egy bájos, fiatal hölgy vagy.
Amit képzeltem, szerteszét pukkant. Láttam, mennyire izgulsz te is a találkozástól. Igazán azt akartam, hogy gyűlöljelek, de abban a pillanatban megenyhült a szívem. Nem gyűlöltelek.
Az első pillanattól fogva elfogadtad a MI lányunkat és feltétel nélkül szeretted őt és az apját. Mindenbe bevontad a MI lányunkat és azon dolgoztál, hogy érezze: szeretve van. Számodra fontosabb volt apa és lánya kapcsolata, mint a te kapcsolatod az apjával, amire csak egy igazán önzetlen és bátor nő képes.
Amikor az apukája és én úgy döntöttünk, elválunk és különköltözünk, tudtam, a kislányunknak lesznek olyan pillanatai az életében, amikor szüksége lesz az anyukájára, de esetleg abban a pillanatban én nem vagyok ott. Te lettél az, aki ezekben a helyzetekben az anyukája lettél.
Mindig is tiszteletben tartottad az én álláspontomat, tudtad, hogy én vagyok a szülőanyja, és sosem léptél át semmilyen határt. Becsülöm benned azt, hogy mindig megkérded a véleményemet, mikor döntést hozol a lányom érdekében.
A kezdetektől anyaként tiszteltelek. A lányunk azáltal, hogy te is vagy neki, jobb emberként fog felnőni és több szeretetet fog kapni, mint amennyit valaha elképzeltem. Nem úgy terveztem, hogy elvált szülei lesznek a gyerekeinek, de most már azt látom, hogy az én lányomnak négy szülője van és ez nagyon nagyon jó. Előfordul, hogy velem van és közben téged hív fel, hogy elújságoljon neked valamit – olyankor boldog vagyok és hálás. Arra tanítom őt, becsülje meg, hogy két anyukája lehet és két ennyire nagyszerű nő van mellette.
Szuper nő vagy és én hálás vagyok neked. Isten áldjon, szeretlek!”
A levél írója Candice Curry, a címzett pedig Ashkey Parish, Candice volt férjének új felesége.
A képen Candice Curry lányával Stiles-el.
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
