A legnagyobb fájdalmat élte át, amelyen egy apa átmehet: karjai között halt meg fia, Viktor, aki hónapok alatt épült le a rák egy agresszív fajtája miatt.
'Kétezerben ment el, már tizenkilenc éve, hogy nincs velünk a fiam, de mindennap gondolok rá. Ez olyan fájdalom, amelyet semmi és senki nem tud begyógyítani, örökre tátongó seb marad. El kellene őt engednem, de megmondom őszintén, nem is akarom. Amíg én élek, ő is fog, bent a lelkemben.” - mondja szomorúan Fásy Ádám, akinek nap mint nap eszébe jut, vajon mit mondana, milyen ember lenne a fia. „Ilyenkor összeszorul a szívem, a születésnapja és az ünnepek még most is nehezek. Olyankor a szokásosnál is jobban hiányzik.”
Fásy Ádám még 2000-ben veszítette el elsőszülött fiát, az akkor tizennyolc éves Viktor Ádámot. Azóta is mindennap gondol rá, és őrzi az emlékét.
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
