Jenny szeptember 25-én hagyta el ezt a világot. 46 éves volt, és mindössze egyetlen évet bírt elviselni a gyilkos kór terrorja alatt. Gyógyíthatatlan vastagbélrákot állapítottak meg nála, mely tornádóként söpört végig a testén, és két kézzel ragadta el tőle az életét.
A halála utáni napon egy utolsó bejegyzés jelent meg a blogján - a szívből szóló, megindító soraira kommentek és kedvelések ezrei érkeztek, na meg számtalan megosztás, melyeknek hála most mi is megoszthatjuk veletek az üzenetét.
'Szóval, drága családom, ha ezt a bejegyzést olvassátok, azt jelenti, én már nem vagyok, és az utazás, melyet egy évvel ezelőtt elkezdtem, egészen más irányt vett. Lenne néhány szavam hozzátok. Meg szeretném köszönni, hogy velem voltatok ezen az úton, valamilyen módon mindannyian csak örömet és boldogságot csöpögtettetek az életembe, amiért rendkívül hálás vagyok.
Scott, az én fantasztikus másik felem, köszönöm neked, hogy végig mellettem voltál, és hogy türelemre tanítottál a magad méltóságával és szerénységével. Fogalmad sincs, mennyire fogsz hiányozni! Tudom tiszta szívemből, elmémből és lelkemből, hogy a két gyermekünk a legjobb kezekben marad, nálad. Jobb apát, mint te, nem is kívánhatnék számukra.
Anya és Apa. Köszönök nektek mindent, amit értem tettetek. Annyi mindenre megtanítottatok engem, és az utolsó pár hét igazán különleges volt. Molly és Jack nagyon szerencsések, hogy továbbra is az életük részei maradtok (…)
- Menjetek ki a városba, és tegyetek jót valakivel, csak úgy, véletlenszerűen. Válasszatok ki egy idegent, és tegyetek jót vele.
- Minden hölgy számára, aki ezt most olvassa, a piros rúzs kötelező ezen a napon!
- Végül pedig, de nem utolsó sorban, üljetek be egy kocsmába, rendeljetek egy amaretto sourt, és koccintsatok a szerelemre, a jóságra, a barátságra és a szórakozásra.
