Nem csoda, hogy Kínában minden házban megtalálható.



Az első kilyukasztott fizetőeszközök az ókori Kínában jelentek meg, és praktikus célt szolgáltak. A birtoklóik egy bőrcsíkra vagy bársonyzsinórra fűzték fel azokat, és a nyakukban hordták, hogy ne rabolhassák ki őket. Az ókori rómaiaknak és görögöknek lyukas ezüstpénzeik voltak, a rangos nők és férfiak pedig ékszerként viselték azokat, nyakláncokra vagy bársonyzsinórra fűzve.

Ebből kifolyólag kevés volt a valószínűsége, hogy egy-egy ilyen érme elvesztődött, így aki véletlenül mégis talált egyet, azt rendkívül szerencsésnek tartották. Ezeket a tárgyakat még ma is különlegesnek minősítik, sőt, mágikus erőt nyilvánítanak neki, mely jószerencsével és bőséggel ruházza fel a birtoklóját. 

A lyukas fizetőeszközök azután váltak népszerűvé Európában, miután Marco Polo behozta őket Kínából. Kezdetben az európai államok csekély értékű lyukas pénzérméket verettek. Ezek főként rézből, vasból vagy bronzból készültek, nagyon ritkán ezüstből, és különböző feliratokat tartalmaztak, királyok vagy istenek arcképével. A hiedelem szerint, aki egy ilyen lyukas érmét talált, annak az volt a kötelessége, hogy ahhoz az istenhez imádkozzon, mely az érmén látható. Az isten pedig megajándékozza őt szerencsével, pénzzel, és megóvja őt a balszerencsétől.

Napjainkban, főként a keleti országokban, a lyukas érméket már csak a feng shuiban alkalmazzák. Úgy hiszik, ezek a tárgyak védelmezik a házat és a tulajdonos vagyonát a gonosztól. A kínaiak még ma is vakon hisznek ezen érmék misztikus erejében, és nincs olyan hajlék Kínában, melyből hiányoznának ezek a négyzet alakúra lyukasztott csilingelő dekorációk. Forrás

Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!