Facebook-oldalán osztotta meg rajongóival Boggie azt a történetet, ami már napok óta nem hagyja nyugodni, egyúttal fel szeretné hívni a figyelmet is, hogy mással ne forduljon elő hasonló.
'Napok óta nem tudok aludni. Tudom, most arról kéne írnom, hogy mennyire fantasztikus volt az ötödik születésnapi koncertem. Ami igaz is, mert valamennyire feledtetni tudja velem azt a borzalmat, amit 2018. okt.21-én átéltem: aznap délután egy elszabadult kutya megtámadott, és megölte Palkót, a kiskutyámat.
Nagyon fájdalmas napokon vagyunk túl a családommal, és nagyon nehéz megérteni és feldolgozni ezt a tragédiát. Örökké bennem marad ez a trauma és egész életemre meghatározza a kutyákhoz való viszonyomat. Lehetetlen feldolgozni azt, hogy nem tudtam megmenteni Palkót. Akármilyen fájdalmas is, mégis úgy éreztem muszáj beszélni erről. Azért írom ezt a hosszú bejegyzést, hogy soha senkivel ne történjen meg az, ami velem megtörtént és azért, hogy VÁLTOZÁS legyen, mert a mi tragédiánk is elkerülhető lett volna, ha a felelős állattartás országszerte általános lenne!
(A cinikusok és állatgyűlölők kérem el se olvassák ezt a bejegyzést, mert úgysem fogják megérteni.)
Vasárnap elmentünk megnézni a Zagyva forrást a salgótarjáni koncertet követően a zenekarral.
A turistaút legelején áll egy ház, amit több kutya is őriz. Köztük két nagydarab, színizom amerikai bulldog, ebből az egyik kennelben a másik szabadon kószált a kerítésen belül és minden arra járót veszettül megugatott elmebeteg módon.
Visszafelé a lehető legmesszebb sétáltunk el a kerítés mellett, Palkót pedig pórázra kötöttem, hogy véletlenül se ingereljük az aggasztó kinézetű és viselkedésű kutyát.
Érzékeltem, hogy valami nem stimmel vele, követtem őt a szememmel. Pontosan láttam, ahogyan egy jól bejáratott lyuknál felemelte a hátával a drótkerítést, kimászott alatta, és tudatosan nekünk rontott.
Pár másodperc volt az egész. A kutya egy pillanat alatt elkapta Palkót. Bárhogy próbáltam védeni őt, az ölésre készülő kutya nem tántorított: miután nagy nehezen sikerült kirángatnom a szájából Palkót, engem is megharapott (nyolc napon túl gyógyuló sérülésemtől még most is nehezen ülök). Ezután Palkóval együtt a kutya testsúlyától elestünk és a földön folytatódott a borzalom. Újra belekapott Palkóba én meg rúgtam ahogy csak tudtam. Közben a csapat egyik tagja husángot keresett, a másik pedig egy nagy kőtömböt vágott teljes erejéből a kutya oldalának, minden hatás nélkül. A kutya nem engedett a harapásából. Aztán egy hirtelen mozdulattal kirántotta Palkót és visszarángatta a kerítés alatt az udvarba, amit őriznie kellett volna, nem pedig kijönni onnan! Ekkor már biztos voltam benne, hogy meg fogja ölni Palkót.
Valószínűleg a kétségbeesett kiáltásainkat végre meghallotta a kutya gazdája, mert kijött a házból. Nagy nehezen leszedte kutyáját Palkóról, de ő ekkor már nem élt.
Én fél óráig ziháltam Palkó szerencsétlen holtteste felett és sírtam kétségbeesve...
Miért? Miért kellett ennek az ártatlan kis teremtésnek így meghalnia? Palkó soha senkinek nem ártott, egy áldott, kedves, jó szándékú, nyugodt kutya volt, aki mindenkinek csak örömet okozott az életében. Miért nem tudtam megmenteni?
Hálát adok az Istennek, hogy nem volt velem Lenke, a kislányom. Hálát adok az Istennek, hogy nem volt ott és nem ő sétáltatta Palkót. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi lett volna, ha Lenkét sem tudom megmenteni... NEM TUDOM MEGVÉDENI A CSALÁDOMAT EGY ILYEN VADÁLLATTAL SZEMBEN!?
A gazda „kedvencét” nem szidta le, nem verte meg, csak szótlanul bekísérte a kennelébe a másik bulldog mellé. A kutya fel sem fogta mit tett...
Hogy teljes legyen a kép, el kell mondanom, hogy a kutya gazdája korrektül, és jogszerűen járt el az eset után, rendőrt, és mentőt hívott, készséges volt, és sajnálkozott. De azt gondolom a „jó szó” kevés ahhoz, hogy egy ilyen történetet lezárjunk.
Nem tudom, hogy akarok-e pereskedni. Engem nem érdekel a pénz, amit vigaszul kaphatnánk, nem hozná vissza Palkót, és nem tenné meg nem történtté ezt az esetet, és nem vigasztalná meg a gyászoló családunkat.
Én csak azt szeretném, hogy az az ember, és vele minden hasonló állattartó tanuljon ebből. Azt akarom, hogy saját elhatározásából javítsa meg a kerítést, tegye biztonságossá a környezetét, mert ez a minimum, ha az ember harci kutyákkal veszi körbe magát.
Azt akarom, hogy gondolkodjon el kutyája antiszociális viselkedésén, hogy milyen veszélyben van ő maga és a családja is, ha egy ilyen kutya nincs normálisan megnevelve.
Gondolkodjon el, hogy milyen veszélynek van kitéve bárki, aki elhalad azon a turistaúton. Azt akarom, hogy érezzen olyan lelki gyötrelmet, amekkorát csak lehet és vállalja tettéért a felelősséget. Gondolkodjon el azon, hogy tényleg két ilyen kiszámíthatatlan kutyától érzi magát biztonságban? Ettől alszik el boldogan? Úgy, hogy van egy 18 hónapos kislánya????? EMBER!!!ÉBREDJ FEL!!!!!'
'Pár dolgot szeretnék tisztázni:
1. FELELŐS KUTYATARTÁS: Az a célom, hogy ez a poszt minél több kutyatartóhoz eljusson. Azért, hogy minél több kutyatartó el tudjon gondolkodni azon, hogy milyen körülmények között neveli a kutyáját. Kérek szépen mindenkit, hogy bizonyosodjon meg arról, hogy biztonságos a kerítése és teremtsen biztonságos környezetet a kutya és a külvilág számára egyaránt.
2. KUTYANEVELÉS: HA MÁR KUTYÁT TART VALAKI, AKKOR TANULJA MEG, HOGY KELL NEVELNI EGY KUTYÁT! A kutya nem egy haszonállat, ami nő mint a dudva. A kutya egy érző teremtés, akinek szüksége van az útmutatásra, szeretetre, gondoskodásra.
Attól, hogy kertesházban él valaki és megeteti napi 1x-2x-er a láncra kötött kutyáját, attól az még nem lesz boldog és kiegyensúlyozott. Nem tanul meg viselkedni. Nem tanulja meg levezetni az energiáit. Agresszív, elmebajos, kiszámíthatatlan, frusztrált szörnyeteg lesz!
Nem a kutya a hibás azért, ami velünk történt. Ez a kutya nem boldog. Nem ő tehet arról, hogy egy elmebeteg veszett gyilkossá lett nevelve és szocializálva.
Értem én, hogy védeni kell a házat, de ha a gazdája sem képes megfékezni a kutyáját, akkor mit remél? Hogy nem fog ellene fordulni? Hogy nem fog más ellen fordulni?
3. HARCI KUTYA: EZT MIÉRT NEM SZABÁLYOZZÁK TÖRVÉNYILEG? ? A lőfegyverhez engedély kell, és utána is te döntöd el, hogy elsütöd-e vagy sem. Egy neveletlen, szocializálatlan, gazdáját és környezetét nem tisztelő kutya nem mérlegel, hanem ösztönből, kiszámíthatatlanul cselekszik, veszélyt jelentve mindenkire, aki a közelébe kerül. Egy élő fegyver, amit – ahogy a példa is mutatja - nem könnyű irányítani. Aki nem tudja irányítani, fegyelmezni és kordában tartani a kutyáját, nem tudja biztosítani a környezete biztonságát, az hogy tarthat a saját háztartásában harci kutyát??? Az a véleményem, hogy a harci kutyatartást ugyanúgy jogosítványhoz kéne kötni, mint az autóvezetést!
4. KIOKTATÁS: Nem azért írok erről, mert bárki kioktatására kíváncsi lennék. Tudom, hogy életveszélyben voltam. Ezt akkor nem tudtam. Soha életemben nem találkoztam harci kutyával, azt gondoltam, hogy ilyen ebek csak valami borzalmas alvilágban léteznek. Én őszintén azt gondoltam, hogy le tudom őt állítani. A védekező ösztön hajtott, ami arra elég volt, hogy én egy harapással megússzam a támadóval való találkozást, de arra már nem, hogy megmentsem Palkót. Aki tudja vagy átélte, hogy milyen szeretni egy kutyát, az teljesen érti a reakciómat. Aki meg nem, annak hiába magyarázok.
5. TANULSÁG: részemről semmilyen tanulsága nincs a történetnek. Ne sétáltassam a kutyámat erdőben, kijelölt turistaúton? Maradjak otthon? Tartsam lakásban a kiskutyám???
Itt egy fontos tanulság lehet és az az, ha a felelőtlen kutyatartók változtatni képesek a kutyatartási szokásaikon, már ha van nekik olyan. A kutya egy érző lény, aki képes az ember legjobb barátja lenni, de tud az ember legkiszámíthatatlanabb ellensége is lenni. És az, hogy melyik lesz belőle, az csakis az EMBEREN MÚLIK!!!
Bízom benne, hogy Palkó halála nem volt hiábavaló és sokan elgondolkodnak majd azon, hogy a saját felelőtlen kutyatartásuk mennyire tud veszélybe sodorni ártatlanokat.
Ezt pedig csak úgy lehet, ha a másokra mutogatások helyett mindenki a saját háza táján söpröget. Őszintén remélem, hogy ez a történet példaként szolgál majd és tanulunk belőle, mi EMBEREK.'
