A különféle „föl” névvel illetett termék kinézetre nagyon, illetve valamelyest ízükben is hasonlítanak a tejfölre, de még ha a gyártók úgy is akarják beállítani őket, nem tekinthetők annak.
Szakmai nyelven az ilyen termékeket imitátumoknak hívjuk.
Azt, hogy mi nevezhető tejfölnek, a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozza, amely többek között azt is pontosan megszabja, hogy gyártásához milyen alapanyagokat lehet felhasználni.
A két termék között az a fő különbség, hogy miközben a tejföl csakis tejalapú állati eredetű összetevőket tartalmaz, addig az imitátumoknál engedélyezett a növényi eredetű összetevők alkalmazása is. Az utóbbiak jellemzően növényi zsiradékok, mint amilyen például a kókuszolaj is.
„Ezeknél a termékeknél az állati eredetű összetevőt sem feltétlenül a tejszín adja, mint a tejfölöknél általában, hanem sokkal inkább tej, vagy tejfehérje-koncentrátum, preparátum, esetleg savó. Vannak olyan termékek is, amelyek kizárólag növényi eredetű összetevőkkel készülnek”
Kinek jók az imitátumok?
Elsősorban a gyártóknak, hiszen előállítási költségük jóval alacsonyabb az eredeti termékhez képest. Jellemzően ugyan az eladási árukban is van némi különbség, de közel sem akkora, mint amekkorát az olcsóbb előállítás indokolna. Magyarán tehát arról van szó, hogy a gyártók több pénzt tudnak keresni az imitátumokon.
Amennyiben a jelölés megfelelő, és nem téveszti meg a vásárlót, nincs semmi gond egy ilyen termékekkel sem. Sőt, kimondott előnyük is lehet, hiszen az ételallergiában vagy intoleranciában szenvedők számára a tejföl helyettesítő alternatívai lehetnek.
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
