Elolvastam a reggel írt posztom alatti kommenteket és annyira elkeserítő, hogy egyesek nem képesek szembenézni önmagukkal és felismerni azt, hogy mennyire 'alacsony' energiaszinten élnek.
'Könnyű neked! 3 műszakban dolgozom! Gyere te is a gyárba, a futószalag mellé!' és még sorolhatnám a hasonló kommenteket!
Érdekes megközelítés:) Miért kellene beállnom a futószalag mellé, hogy lássam az 'érem másik oldalát'?! Köszönöm szépen az invitálást, de láttam eleget! Gyermekként volt szerencsém naphosszat kapálni a földeken, paprikát, paradicsomot szedni a fólia alatt és hajnalban árulni a piacon... 19 évesen a főiskola mellett, napi 6-8 aerobic órát tartottam, hogy ne kelljen otthonról pénzt kérnem.
Már akkor is tudtam, hogy a kitartó munkámnak meg lesz az eredménye! Addig amíg más évfolyamtársam a szülei pénzén szórakozott, én az edzőteremben melóztam, és albérletre, rezsire, meg autó lízingre gyűjtöttem! Nem a Rózsadombról jöttem, semmi nem hullott az ölembe! Norbival együtt mindenért KEMÉNYEN megdolgoztunk...
Soha nem irigyeltem senkitől semmit, akkor sem, amikor trolin utazó csóró főiskolás voltam! Egy valamit mindig tudtam: A sikernek ára van, de hittel és kitartómunkával csak jobb lehet! Mindezt azért írtam le, mert lehet rám 'köpködni' és példálózni, de az én kerítésem sem volt kolbászból fonva, sőt olyan sem volt helyettem, aki az éjszakai tanulások után, 1-2 óra alvással elment volna megtartani a reggel 7-kor kezdődő aerobic órámat!
Lehet 'károgni', de felesleges! Venni kell egy nagy levegőt, pici önkritikát gyakorolni, és rátérni arra az útra, ami előre visz, és nem pedig a testi-lelki 'nyomorba' dönt!
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
