"Van itt a házunk mellett egy park ahol egy hajléktalan bácsi szokott üldögélni.. Mikor leviszem a kutyákat sétálni mindig oda futnak hozzá barátkozni. Soha nem hagyja el magát, nem iszik, nem fekszik a padon. Csak ül és olvasgat. Megkérdeztem tőle mi a helyzet. Igazából azért lett hajléktalan mert az önkormányzati lakásának megduplázták a bérleti díját amit a rokkant nyugdíjából nem tudott már fizetni. Lassan 4 hónapja itt él az utcán egyedül . Nagyon jó barátok lettünk. Sokat beszélgetek vele mikor lent vagyok a parkban. Eleinte alig fogadta el az ételt amit vittem neki, mára már megbeszéljük mit főzök és még szuper recepteket is tud :)
Nagyon tisztelem a bácsit azért hogy ilyen helyzetben amilyenbe került megmaradt a tartása és ember tudott maradni.
Mivel nincs családom lehet a sors küldte nekem a bácsit :)
És ha 2 db burgonyával többet rakok az ételbe amit főzök nekem még nem lesz kevesebb, de neki sokkal könnyebb lesz az élete.
Sajnos nem tudom mi lesz vele a hidegben, de majd kitalálok valamit ".
Ezzel a történettel nem magamat akarom fényezni, hanem arra akarok utalni hogy bármilyen nehéz is az élet és bármilyen akadályokba is ütközünk mindig próbáljunk meg emberek maradni .
És ha már mindenkinek nem tudunk segíteni és bennünk van a szándék akkor a lehetőségeinkhez képest legalább egy embernek segítsünk. Akár pár jó szóval, vagy cipeljük fel a szomszéd néni szatyrait és máris egy kicsivel jobb világban élhetünk :) Forrás: Facebook
►► KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS EZT A SZÉP TÖRTÉNETET!
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
