A Facebookon osztotta meg a gondolatait egy óvónő:
'A minap azt hallottam, hogy az óvodapedagógusok igazából semmit sem csinálnak egész nap. Elgondolkodtam. Úgy hiszem, ez némi kiegészítésre szorul. Az persze senkit sem érdekel, hogy egyetemi diplomát szerzünk (nem, nemcsak a kezünkbe nyomják… ). Ezek után el is helyezkedünk: igazából az országban bárhol azonnal munkát kap egy friss diplomás, mert VALAMIÉRT óriási hiány van a szakmabeliekből. Hurrá, már gyakornok is vagyok, 2 év múlva újra vizsgázhatok, majd 6 év múlva szintén, csak hogy el ne felejtsem milyenek a felkészüléssel töltött éjszakák, a végeláthatatlan papírmunka, stb. De ezt hagyjuk is, mi választottuk.
A gyerekeket vidáman, nagy mosollyal fogadom, hiszen ha másért nem is, értük érdemes tenni, amit kell. Ölbe veszek, figyelmet terelek el, vigasztalok, játszok. Figyelek a szülőkre, a gyerekekre és a terveimre, hogy aznap mit fogunk csinálni. Rendezem a termet, előszedek mindent amit kell, ceruzát hegyezek, zenét kapcsolok, vigasztalok, játszok, ölbe veszek, mint egy körforgás. A gyerekek gyűlnek, a hangerő emelkedik, de én kitartok. Rajzolunk, festünk, dekorálunk, pakolunk, énekelünk, táncolunk, tornázunk (az átöltözés a kedvenc részem), mesét mondunk, bábozunk, beszélgetünk, kézműveskedünk, játszunk, mondókázunk, játékot pakolunk, nevetünk. Emellett persze gyakori az elvette, széttépte, belefirkált, nálam volt, te vetted el, taknyos vagyok, kakilni kell, nincs zsebkendő, játszol velem, mikor eszünk, éhes vagyok, nincs kedvem, nem akarom, nem engedem, bántott, fáradt vagyok, elestem, miért kell ezt és még sorolhatnám. Fegyelmezünk. Igen, kell. Rá kell szólni és meg kell magyarázni hogy mik a szabályok, mert itt vannak szabályok. Játszunk velük, mert igen, ez egy óvoda és a 3-6 éves gyermek elemi, alapvető szükséglete a játék. A játékon keresztül tanulnak és ismerik meg a világot. Sokan sajnos csak itt az óvodában találkoznak hasznos, építő jellegű, képességfejlesztő játékkal. Zaj van, igen. Nekem is hangos és zsong a fejem. Otthon 1-2-3 gyerek is zajt csinál, képzeljünk el együtt 25-30 gyereket. Elesik, megüti magát esetleg verekszik? Igen elesik, mert a gyermek mozgásfejlődése még folyamatosan zajlik vagy egyszerűen csak a szőnyeg sarka felgyűrődött. Igen, megtörténik. Otthon is, az óvodában is. Csúnyát mondott? Igen, megesik. Azt azért garantálhatom, hogy nem tőlünk tanulja. Hallja más gyerektől, hallja az utcán, netán a szülőtől. Igen, az agyuk, mint a szivacs, mindent magába szív. Jót és rosszat egyaránt. Jókat derülünk az otthoni történeteken, mert örömmel mesélik, hogy tegnap mi történt, mit játszottak, mit kaptak. Kérdeznünk sem kell, mondják. Persze azt is, hogy anya vagy apa vagy bárki minket szidott…ez kevésbé esik jól, sőt elkeserít, de meghallgatjuk és nyelünk egy nagyot. Maradjunk azonban a feladatoknál, mert még a tízóraiig sem jutottunk el. Teríteni segítünk, mutatunk, magyarázunk, kérdezünk, válaszolunk, békítünk, dicsérünk, kezet mosunk, feltörlünk, kérlelünk 1-1 falat ételért. Dokumentálunk, létszámot rögzítünk, papírozunk, csoportnaplót töltünk (napi szinten), verset, mesét olvasunk, zenét hallgatunk, könyveket bújunk, hiszen fontos a folyamatos anyaggyűjtés. Ötletelünk, megbeszélünk, tanácsot kérünk, kapcsolatot tartunk, kitalálunk, elkészítjük, megvalósítjuk. Évente 4x cserélünk teljes dekorációt az intézményben gyerekek mellett, gyerekekkel együtt, alvásidőben vagy a nap bármelyik szabad percében. Mert igen, együtt lehet dolgozni velük, imádják a feladatokat és azt, ha fontosnak érzik magukat. A közös munkát megbecsülik, értékelik. Ja, mindeközben a női mosdót is meg kellene látogatni, ami sokszor nehéz feladat. Napi tevékenységek, mindennapos mozgás, készségfejlesztés, egyéni fejlesztés kötelező mérések és még sorolhatnám. Mindezt szorozzuk meg minimum 25-tel, merthogy ennyi gyerek biztosan ott van 1-1- nap.
Tesszük mindezt mennyiért? Egy gyakornok nagyjából annyiért, amennyiért a szakmunkások dolgoznak, szakmunkás minimálbérért. A mi bérünk nem emelkedik. Azt kőbe vésték 2014-ben. Hogy egész nyáron otthon vagyunk? Az ovi zárása körülbelül 3 hetet jelent, ami barátok között is 15 becsületes munkanap. Az Ön éves szabadsága mennyi is? Hová tegye a gyereket? És én az enyémet?
A nap végén elfelejtettem szólni a szülőnek, hogy xy megbotlott egy legokockába vagy hogy nem ette meg délben az egész tányér levesét? Vagy nem küldtem haza a szivecskés rajzot amit az anyukájának rajzolt? Kövezzenek meg érte, de lehet épp síró gyereket vigasztaltam, feneket töröltem vagy az ablakban állva díszítést ragasztottam. Másnap pótolom. Vagy egy ötlet: tessék kérdezni. Sokszor csak 1-2 mondatra van időnk, de szívesen tesszük. Kérdezzék, hogy aznap mit tanultunk, milyen dalt hallgattunk, milyen mondókát tudnának otthon, közösen elmondani. Ja, hogy ez Önöket nem érdekli. Sajnálom. Az óvodai nevelés az otthoni nevelés kiegészítésére szolgál. Csak együttműködve megy. Nem én találtam ki, kormányrendeletbe foglalt. Mint ahogy az is, hogy az udvaron tartózkodás nem évszakfüggő, nekem kötelességem kivinni télen is a gyereket, hogy edződjön a szervezete és az ellenálló képessége. Nem jó buli 20-30 gyereket egyszerre felöltöztetni. Mire a vége kimegy, az eleje már jöhet be. Megtesszük, mert ez szolgálja az érdeküket. Sáros lett? Előfordul.
Hála azért, ha olyan a munkatársunk akivel együtt lehet dolgozni, hiszen egymással karöltve, vidáman működik ez az egész jól. Köszönet a dajkának, aki mindebben partner és segítőtárs. Köszönet azoknak a szülőknek, akik úgy gondolják, hogy jó helyen van a gyerekük.
Lehet azt gondolni, hogy semmit sem csinálunk egész nap és ezt a semmit is rosszul csináljuk. A felsőoktatás nyitott, lehet utánunk csinálni és kipróbálni, mennyire könnyű. Vagy ami egyszerűbb és sem pénzbe, sem évekbe, sem semmibe nem kerül: tessék értékelni, hogy hivatásunknak választottuk azt, hogy az Önök gyermekét neveljük, felkészítjük az életre.
Osztható.'
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
