Félrelépett a férjem, de visszakönyörögte magát, már újra engem szeret. Ám felbukkant a terhes szeretője.

De úgy belezúgott, hogy már csak sírdogálni járt haza. Azt mondta, próbáljam megérteni, hogy nem tehet róla, egyszerűen megszakad a szíve, ha nem lehet azzal a nővel, amúgy Ildinek hívják. Azt gondolta, hogy tisztességes, mivel szinte azonnal elmondta nekem, hogy lett valakije, már az első szexuális kalandjuk után. De tisztesség ez? Jobb lett volna, ha titkolózik és hallgat, szépen kivárja, míg véget ér a láz, aztán visszaszeretett volna belém. Sok mindent kibírt már a házasságunk, betegséget, haláleseteket, szegénységet, kibírta volna ezt is, ha engem nem avat bele. De ő a tisztesség nevében felforgatta az életemet, teljesen kikészített. Abba egy percig se gondolt bele, hogy amíg ő így szenved a nő nélkül, addig nekem is megszakad a szívem, amiért látom, hogy már mást szeret.

Ultimátumot adtam neki, hagyja el a nőt azonnal, és én mindent megbocsátok. Meg is ígérte, hogy így lesz. De két nap múlva megint itt zokogott a vállamon, hogy nem tudott ellenállni Ildinek, hiszen egy helyen dolgoznak, mindennap látja, és újra elment vele. Ez az Ildike a húszas évei elején jár és tornacipőt hord, a haja lángvörös és raszta, a fenekéig ér, és még valami tetkója is van hátul a nyakán. Tudom, mert egyszer elgurultam a cég elé, ahol dolgoznak, és meglestem. Akkor rádöbbentem, hogy ezzel a nővel én nem tudom felvenni a versenyt, nem csak azért, mert sokkal fiatalabb, hanem mert egész más világ. Olyannyira belebolondult a férjem, hogy már az se érdekelte, ha a kiscsaj otthon hívta fel. Képes volt az orrom előtt enyelegni vele. Nyíltan mászkált el hazulról esténként, és jött haza elcsigázottan, kiszívott nyakkal, friss ingért hajnalonta.

Láttam rajta, hogy a hormonok elborították az agyát, és hogy az értelmes szó most úgysem hatna rá. Csak kivártam. Vártam, hogy mikor mondja ki, hogy vége, elköltözik a nőhöz. Próbáltam a lelkére beszélni, hogy szeretjük és szükségünk van rá, hisz a legnagyobb gyerekünk is még csak tizenhat éves, de hiába. Mintha elhígult volna az agya. Ha az érzelmeire hatottunk, csak sírt és ölelgetett minket, aztán elment megint.

Végre kidobtam hazulról

A férjem negyvenhat éves, nyilván rátört a kapuzárási pánik, olvastam már ilyesmiről. Azt mondják, ilyenkor a férfiak azért vadulnak meg, mert rájönnek, hogy az élet múlandó, vagyis nem annyira a fiatal húsra vágynak, mint inkább a haláltól, az elmúlástól félnek. Taktikát váltottam hát. Tudtam, hogy Gézának milyen fontos a háttér ország: a kényelmes lakás, a tiszta ing, a vasalt ruha, a finom házi koszt. Egy nap betettem a bőröndjébe a ruháit, és a kezébe nyomtam: fel is út, le is út. Addig nem jöhetsz haza, mondtam, míg nem végeztél azzal a kis lotyóval. Szörnyű dühös lett, azt mondta, szerinte is így lesz a legjobb, mert unja már az itthoni terrort, és ő majd új életet kezd egy olyan nő mellett, aki igazán szereti. Majd meglátjuk, gondoltam, és tudtam, két hét sem telik el, és itthon lesz.

A férjem kivett egy lakást, amit a kiscsaj nem takarított, az ingeit se vasalta, és vacsorát se csinált, mi több, be sem vásárolt, mondván, ő étteremben szeret kajálni. Eljárkáltak hát az étterembe, a férjem mosodába hordta a ruháit, mígnem elege lett. Több idő telt el, mint két hét, pontosan két hónapig bírta. De a múlt héten a szőnyeg alatt kúszva somfordált haza, hozott virágot is, és könyörgött, hogy fogadjam vissza. Beengedtem, hogy beszéljünk. Meg is sajnáltam kicsit, hisz nem tehet róla, hogy elszállt az ép elméje.

A nyakamba borult, és könyörgött, hogy had költözzön haza, fogadjam vissza, bocsássak meg. Már majdnem kimondtam, hogy rendben, hazajöhet, de akkor benyögte azt, amitől szinte agyvérzést kaptam. Ildike terhes, méghozzá veszélyeztetett. És nincs pénze, és feküdnie kell, és nincs aki ápolja, és hogy mit szólnék hozzá, ha a terhessége alatt ő is itt lakna nálunk. Azt hittem, mentem felpofozom ezt a barmot. De akkor elkezdett sírni, hogy hallgassak a szívemre, hiszen én is anya vagyok, és az a baba a testvére lesz a többi gyerekünknek, és esküszik, hogy ha Ildi megszülte a babát, elküldi, a gyereket meg nálunk hagyja, hisz beszéltek már erről, Ildi nem akarja felnevelni a kicsit, hisz ő is még csak huszonkét éves. Ugyanakkor az abortuszról hallani sem akar, mert az bűn. És az nem bűn, hogy elcsábított egy négy gyerekes apát?

Kegyetlen se akarok lenni...

Hát itt tartunk. Talán nem kéne törődnöm se a nővel, se a gyerekével, se a férjemmel. De én sem akarok kegyetlen lenni. A férjem elmondta, hogy végleg kiszeretett a csajból, és újra belém szerelmes, így nem kell attól tartanom, hogy titokban viszonyuk van. Azt a gyereket viszont mégis csak ő csinálta, így felelősnek érzi magát. És hogy egyszerűen nem lát más megoldást, és segítsek.

Nem tudom, mit csináljak. Legyek balek, és fogadjam be a férjem terhes szeretőjét? Vagy felejtsem el őket, váljak el és kezdjek új életet? Kérlek, segítsetek, gőzöm sincs, mi lenne a helyes megoldás.