– Ez igaz, biztos vagy benne?
– Egészen biztos vagyok benne, terhes vagyok, válaszolta Ilona mosolyogva.
A fiatal szülők kezdtek készülődni a kis jövevény megszületésére, az első ultrahangnál az orvos nem tudta megmondani biztosra, hogy fiú vagy lány gyermekük fog születni. A második ultrahang vizsgálatnál sem derült ki a gyerek neme. A későbbiekben Sándor megtudta, hogy kislánya fog születni, de nem igazán örült a hírnek.Sándor a férje megölelte őt, majd nagyon komolyan megkérdezte:
– Fiú, ugye?
– Még nagyon korai lenne megtudnunk, lehet fiú és lehet lány is.
– Fiú lesz mondta Sándor.
– Kislányuk lesz, mondta az orvos boldogan.
Sándor kiment a rendelőből, hazament, összepakolta a felesége holmiját majd az ajtajuk elé tette.
Ilona amikor kilépett a rendelőből, hiába kereste a férjét nem találta sehol. Hazament majd amikor az ajtójuk elébe ért meglátta a bőröndöt amin volt egy papír a következő írással: Nem is akartam gyereket, én erre nem vagyok felkészülve.
Ilona megpróbált bemenni a házba, de a férje nem nyitott ajtót neki, telefonálni is próbált a férjének, de az arra sem válaszolt, egyszerűen nem akart beszélni a feleségével.
Ilona rosszul érezte magát, leült egy padra a szomszédnője előtt, megértette, hogy a férje soha nem is akart apa lenni. Az idegességtől beindult a szülés.
Kórházba vitték, majd nem sokkal később, született egy fia és egy lánya, ikrei lettek, de erről senki sem tudott. Olyan volt a gyerekek fekvése, hogy egyik gyerek takarta a másikat. Amikor Ilona elhagyhatta a kórházat az ikrekkel, akkor a szülei jöttek értük. A kórház bejáratánál Sándor is várta a feleségét, majd a következőket mondta neki.
– Tudok a fiamról azt akarom, hogy gyertek haza.
– Komolyan beszélsz? Kérdezte Ilona, nem akart hinni a fülének.
– Igen, válaszolta a férje.
Nem akarok többé hallani rólad, felelte Ilona mérgesen. Ilona hazament a szüleihez, majd néhány nap múlva amikor már jobban érezte magát beadta a válópert. Néhány hónappal később megismerkedett egy rendes férfival aki elfogadta őt az ikrekkel együtt, majd később összeházasodtak.
Azóta már eltelt öt év, Ilona még most sem tud megbocsátani Sándornak és nem is akar, nagyon boldog az új férjével aki a gyerekeinek is szerető apja lett.
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
