Nem a dolgozó dönti el, hogy mikor megy szabadságra!

A munka törvénykönyve alapján mindenkinek jár egy garantált alapszabadság, ez jelenleg 20 munkanap. Különféle pótszabadságok tevődnek hozzá, például az életkor alapján járó pótszabadság, ami legfeljebb 10 munkanap.

Ehhez jöhet még a gyermekek után járó pótszabadság, ami gyermekenként 2 munkanap. Ennek van egy felső határa, naptári évenként legfeljebb 7 munkanap adható így ki szabadságként. Ez a gyermek 16 éves koráig jár, amennyiben még egy háztartásban él a szülőkkel. Ha a munkavállaló gyermeke fogyatékossággal élő, szintén jár plusz 2 nap.

Vannak továbbá az úgynevezett apanapok, egy gyermek születésekor ez 5, ikergyermekek születésekor 7 kiadható munkanap. Fiatal – 16 éven aluli – munkavállalónak 5 kiadható munkanap jár pluszban, akárcsak a föld alatt dolgozó vagy ionizált sugárzásnak kitett, illetve 50 százalékosnál nagyobb egészségkárosodást elszenvedett munkavállalóknak.

A fő szabály az, hogy a szabadságot a munkáltató jogosult és köteles kiadni.

Nem a dolgozó dönti el, hogy mikor megy szabadságra!

Az határozottan tilos, hogy a munkaadó megváltsa a munkavállaló szabadságát, vagyis hogy arra az időszakra pluszbért fizessen. Egyetlen esetben lehet megváltani a szabadságot, sőt ilyenkor kötelező is: ha a munkaviszony év közben megszűnik. Ez azzal is jár, hogy ha év közben munkahelyet létesít, akkor ott neki az időarányos szabadság járni fog.

Fontos szabály, hogy a szabadság kiadása előtt a munkaadónak konzultálnia kell a munkavállalóval afelől, mikor szeretne szabadságra menni. Ez konzultációs kötelezettség. Fontos továbbá, a munkáltatónak úgy kell kiadni a szabadságot, hogy annak időtartama folytatólagosan legalább 14 naptári nap legyen. Ettől az előírástól csak akkor térhetnek el, ha ezt munkaszerződésben kikötik.

6 óra munka után 20 perc pihenőidő jár. Többnyire ezért töltünk 8 és fél órát a munkahelyünkön. 9 óra után, és azt követően minden három óra után plusz pihenőidő jár, amit aznap kell kiadni.

A cégek többnyire azt szeretik, ha a munkavállaló minél kevesebb időt tölt szabadságon. A munkavállalóknak ellenben az lenne jó, ha ki tudnák venni az éves szabadságot.

A termelőcégeknél gyakorlat, hogy leállnak egy hónapra, és ilyenkor mindenki a szabadságát tölti. Ilyenkor minden munkavállalónak van négy hete, amit pihenéssel tölthet, és a cégnek is megtakarítás a leállás, hiszen számos költséget ilyenkor nem kell fizetnie.

Mit tegyen a munkavállaló, ha szabadsága idején visszahívják a munkahelyére? Olyan időket élünk, amikor mindenki örül, ha munkája van, és kevesen merik megkockáztatni, hogy nem mennek vissza, amikor hívják őket. Más kérdés, hogy a pihenés, a stresszcsökkentés, a családi élet miatt az lenne jó, ha nem mennének ilyenkor vissza, és azt a pár hetet a szeretteik körében töltenék el.

A jogszabály egyértelműen rögzíti ezt a kötelezettséget. Ha a munkáltató gazdasági érdekei ezt diktálják, és ezt jelzi is a munkavállalónak, akkor az köteles megszakítani a szabadságát, és munkába állni. Ilyenkor a munkáltatónak nyilvánvalóan vannak kötelezettségei: teljes költségviselésre köteles, és új szabadságot kell kiadnia a munkavállalónak.

Most folyik a Munka Törvénykönyv átalakítása. Javaslat készült az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szabályainak módosításának elkerülésére. Emiatt pontosítja a szabadság kiadásának szabályát is. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadásakor a munkavállaló a munkaidő-beosztás szerinti teljes munkanapra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. Ez óraalapú elszámolás esetén is így lesz.

►► HA TETSZETT A CIKK, KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!