Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes művész 89 éves korában meghalt . 

Bujdosó Györgyi, a színművész özvegye elmondta, hogy férje mintegy öt éve küzdött daganatos betegséggel, de ezt szigorúan titokban tartották.

A férjem nem akarta, hogy sajnálkozzanak. Ehelyett megpróbált úgy élni, mintha egészséges lenne, s ment egyik fellépésről a másikra 

Mécs Károly 1936. január 10-én született Budapesten. Édesanyja tanárnő volt, édesapja a János Kórház főkönyvelője, gazdasági ügyekért felelt. Gyerekként, a szünidők alatt sok időt töltött a kórházban, így a fejében az is megfordult, hogy orvos lesz, de az egyetemre nem vették fel. A tervezőmérnöki pálya is vonzotta, de mérnök se lett belőle. 

Mindig vonzotta a színház, a színészet. Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját látogatta, majd 1961-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Innentől kezdve a színház volt az élete: Nemzeti Színház, Petőfi Színház, Szegedi Nemzeti Színház, Thália Színház, Művész Színház, Budaörsi Játékszín, Karinthy Színház, Szigligeti Színház, Magyar Állami Operaház. Mivel a német nyelvet irodalmi szinten beszélte, kilenc éven át a Deutsche Bühne Ungarn (Szekszárdi Német Színház) vezető színésze is volt.

Jellegzetes orgánuma és kiállása miatt a kamera különösen szerette Mécs Károlyt. Gertler Viktor híres, 1960-ban bemutatott filmjével lett igazán ismert, Noszty Ferit alakította A Noszty fiú esete Tóth Marival című, Mikszáth Kálmán művéből készült szatírában.

Az igazi áttörést azonban az öt évvel később bemutatott A kőszívű ember fiai című kétrészes film (rendező: Várkonyi Zoltán) hozta meg számára. Baradlay Richárd megformálása felejthetetlen maradt.

Nyugodjon békében!

 

Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!