Aradszky László több időt töltött Siliga Miklóssal, több kilométert utazott vele, mint imádott feleségével. Döbbenetes amit kollégája, barátja halálával kapcsolatban mondott. Olyan dolgot kért tőle, amit korábban sosem.
Együtt készültek Aradszky novemberi nagykoncertjére. El-elmaradoztak a próbák, mivel szinte minden napra akadt valahol egy fellépésük, és azokat nem akarták lemondani.
„Kiráz a hideg, ha eszembe jut, különleges jele volt Laci közelgő halálának: egyre jobban vágyott néhai édesapjához, akit nagyon szeretett. Már összeállítottuk a nagykoncert anyagát, ám ő a halála előtt 3 nappal levelet írt nekem, és csatolt egy felvételt is: - Mikuci! Ugye lehetséges még, hogy egy lassú dal, az „Örök élet színpadán” is bekerüljön? – írta.
Miklós meghallgattam a felvételt, és amikor eljutott hozzá Aradszky halálhíre, akkor döbbent rá, hogy miért is kellett éppen ez a dal. Megérezte, hogy el kell mennie, hogy odaát már várja az édesapja.
Részlet a dal szövegéből:
„Itt jár, itt száll az éj, de nincs sötét, csak fény. Belép a drága, jóapám, a szívem erre vár. Az örök élet színpadán, ott áll az én apám, vigyázz reám, míg álmom száll. Az örök élet színpadán megnyugodnék már, a karjába zár az én apám…”
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
