STEVE JOBS: a betegágyon fekve és visszaemlékezve az életemre, felismerem, hogy mindaz a gazdagság és elismerés, amire annyira büszke voltam, elhalványul és jelentéktelenné válik, ahogy egyre közeledik a halál...
Visszatekernéd az idő kerekét, de sajnos azt nem lehet, ezernyi boldog pillanat, ami elmúlt, újra tiéd nem lehet. Egy szál virág kezedbe, gyufa és mécses, ballagsz a temetőbe, hideg, mégis olyan fényes...
