'Anyu! Mikor indultam a buliba megkértél, hogy ne rúgjak be, így nem ittam semmit. Szinte mindenki gúnyolt emiatt, de én tudtam, hogy igazad volt Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, és mindenki hazaindult.
Ahogy az autóhoz léptem, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem Anyu, s bekanyarodtam egy kis utcába. De ekkor egy másik sofőr frontálisan belém hajtott. Ahogy most fekszem itt a járdán Anyu, hallom a rendőröket ahogy azt beszélik, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért fizetnie kell!
Hirdetés
Itt fekszem, haldoklom! ANYU KÉRLEK, SIESS! Hogy történhet ez velem? Körülöttem minden tiszta vér Anyu, legtöbb az én vérem. Hallom, az orvos azt mondja, hogy már nem tud segíteni rajtam.
Csak azt akarom mondani Anyu, esküszöm, tényleg NEM ittam. A többiek voltak, akik ittak. A másik sofőr is ilyen buliban volt, mint én. Egyetlen különbség: ő volt az, aki részeg volt, én vagyok az, aki most meghal! MIÉRT isznak az emberek Anyu?
Olyan erős fájdalmaim vannak, mint ha késsel szurkálnának! A férfi, aki belém jött, fel-alá szaladgál, én itt fekszem... és haldoklom. Ő meg azt hajtogatja egyfolytában: Jézusom mit tettem?
Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon és mondd meg apának, hogy legyen most bátor.
Már alig kapok levegőt és nagyon fázom Anyu! Félek. KÉRLEK, NE SÍRJ MIATTAM Anyu. Mindig ott voltál, mikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy kérdésem: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL MOST MÉGIS MEGHALNOM?' (Részlet, egy lány utolsó telefonbeszélgetéséből az édesanyjával.)
Gondolkodj el, miért is kell elvenni az ittas vezetők jogsiját.
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
