Soma Mamagésa (Spitzer Gyöngyi) önmérgezése csak első hallásra megdöbbentő. Ha végigolvasod az élménybeszámolót sokkal inkább kíváncsivá tesz, mintsem sajnálod...
'Egészen hétfőig lehetetlennek találtam, hogy én valaha belemenjek abba, hogy lyukakat égessenek a testemre, amibe belekenik ennek a trópusi békának a mérgét, amitől majd iszonyú rosszul leszek, hányok, felpuffadok, mint egy Michelin-baba, és a tisztulásnak ezt a durva testi tünetekkel és fájdalmakkal járó önmérgezéses útját válasszam.
Előtte egy nappal már nem ettem, testben-lélekben készültem erre a különös tisztulásra. Reggel a szokottnál jóval korábban ébredtem, éreztem, hogy akkor leszek igazán nyugodt, ha minden feladatomat elvégzem, majd a szokottnál hosszabban jógáztam – így később jelentem meg a helyszínen, mint a többiek. Az előttem levő 8 ember már túl volt a medicina beadásán és az utána való erős rosszulléten, így mindenki mesélt. Volt, akinek még szürke, illetve sárga színű volt az arca, többeknek még fel volt dagadva a feje, de bennem csak az erős kíváncsiság és vágy munkálkodott.
Kérte a sámán, hogy igyak meg előtte másfél, de inkább 2 liter vizet. Tíz perc alatt ennyit inni szinte fájdalmas, a teljes gyomromat kitöltötte a sok hideg víz, még a beleimben is éreztem. Ezután lefeküdtem a földre, a kezeimmel szét kellett nyitni a szemeimet, amikbe cseppentett egy-egy csepp Sanangát, ami olyan volt, mintha chilit dörgöltem volna a szemeimbe. Ez a gyógynövény, amit a dzsungelből egy gyökérből vonnak ki, állítólag nem csak a fizikai látást segíti, hanem a harmadik szem kinyílását is.
Majd leültem a szőnyegre, oldalra fordítottam a lábam, és a sámán egy meggyújtott, égő pálcát hétszer beledöfött. Ez rövid ideig tartó kellemetlen érzés volt. Ami ezután jött, ahhoz képest ez semmi. Elmondta, hogy egy átlag embernek két adag elegendő, kezdőknek maximum négyet szoktak adni, de mivel én erős vagyok, tiszteletben tartja a kérésemet, hogy úgy érzem, nekem elsőre hét kell, mert érzi, hogy én ennyit el fogok bírni. Ezután lekaparta az égett felület felső hám rétegét, majd a hét kis kör alakú sebre rárakta az addig egy spatulán előkészített mérget, vagyis a békáról leszedett váladékot.
Iszonyú erős maró, csípő érzés volt számomra (amint megtudtam, van akiket kevésbé csíp) a méreg bőrbe juttatása, ami nekem kb. 7 órán át megmaradt. Eleinte annyira durva volt, mint amikor nyílt sebbe sót szórnak. De ezt elfedte az az érzés, ami utána jött. Én egyedüllétre vágytam, így ott hagytam a nappaliban a többieket, és elvonultam egyedül az egyik szobába. Eleinte néha még rám nézett a sámán, de mivel látta, hogy nincs szükségem segítségre, végig magam lehettem.
Nagyon felkészültem a hányásra és a feldagadásra, ehhez képest én voltam az egyedüli a kilencfős csoportból, akivel ez nem történt meg, pedig kezdőként óverdózis adagot kaptam. Ezen mindenki meglepődött. Ugyanis amikor jött a brutális szédülés (mintha hatalmas erővel egy spirálba szívna be egy vákuum), ösztönösen elkezdtem transzlélegezni. Azt éreztem, hogy ez a légzés tart meg, ez vezet, ez segít. Először egy nagyon erős hőhullám jött, brutál tűzerő, majd intenzív zsibbadás, főleg a végtagokban, a fejemben egy nyomás, mintha két oldalt nyomnák össze a koponyámat, ezután pedig csontig hatoló vacogó fázás. Majd hasmenés. Az intenzív rosszullét kb. 10-15 percig tartott. Utána lefeküdtem, és miközben szédültem, fáztam, a lábamon a sebek égtek.
Elkezdtem megérezni, meglátni azt, hogy mennyit rohantam, akartam eddig. Hova? Minek? Hova ez a rohanás? Kinek és mit akarok még megmutatni vagy bebizonyítani? Olyan távolinak és képtelennek tűnt az egész. Ahogy csakráról csakrára haladtam, egyre több mindenre láttam rá. Megéreztem ennek a szinte állandó kontrollnak és iparkodásnak a végtelenül fárasztó mivoltát, és azt, hogy ez hogyan táplálja az egót, ami gúzsba köt. És azt, hogy mennyire kellett már ez a mélyről való lelazulás, amit ez a különös önmérgezés utáni állapot hozott, és persze a medicina maga, úgyhogy hálát adtam a békának, és magának a Létnek, hogy ezt megtapasztaltam. Közben fontos része a történetnek, hogy igaz, hogy én azon kivételesek egyike voltam, akik nem hánytak, viszont ötször imbolyogtam ki a vécére, mert olyan hasmenés jött rám, amit most nem részletezek. Nekem így jött a tisztulás. Valójában míg másoknak a teste, arca fújódott, dagadt föl, nekem a hasam, éreztem, ahogy dolgozik a gyomromban, beleimben a kambó. (És bevallom, amikor kijött, akkor is csípett…)
...
Kb. 2 óra elteltével éreztem, hogy most már visszamehetek a többiekhez. Akik többször elmondták, hogy „te nagyon könnyen megúsztad, én azt hittem, volt egy pont, hogy végem van, belehalok”, és hogy hihetetlen, hogy én se fel nem dagadtam, és nem is hánytam. Jól esett ily módon is szembesülnöm az erőmmel, és azzal, hogy ennyire tudok már integrálni.
Kíváncsian várom, hogy mit ajándékoz még a medicína, mert mindenki, aki többször volt már kambózni, arról számolt be, hogy utána megsokszorozódott az ereje, és önkéntelenül is sokkal jobban ügyelt arra, mit tesz a testébe. Vagyis még ügyelnie sem kell, mert nem kívánja azokat az ételeket, italokat, amiket korábban. Tudatosabban étkezik, és a szellemi szemetet is jobban érzékeli és elkerüli.
Fontos tudni, hogy ez a medicína legális, Magyarországon is csinálják, és hogy csakis ehhez értő szakember végezheti, aki megállapítja, kinek adhat, és mennyit. Rengeteg leírást találtok róla a neten, hogy milyen sokféle testi és lelki problémára javallott a benne levő peptideknek köszönhetően.
Teljes cikk ITT
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
