Veszélyes kórokozó lappang a hazai kutyaállományban, amely egyre több ebet fertőzhet meg, és a közel jövőben állatok tömegeinél okozhat súlyos betegséget. A szívférgesség nevű betegség korábban csak a délebbre fekvő országokban volt honos, néhány éve azonban hozzánk is elért. A gyógyítása nem egyszerű, és nem is olcsó.
Először észre sem lehet venni, a tünetei csak akkor jönnek, amikor már nagy a baj.
Az elsősorban kutyafélékre veszélyes – de kisebb számban macskákban és más húsevő emlősökben is kimutatott – kór Magyarországon korábban csak szórványosan fordult elő, a közelmúltig jellemzően külföldről vett vagy külföldön megfordult kutyákat támadott meg. Mára azonban a helyzet jelentősen megváltozott, az itthon szerzett fertőzések egyre gyakoribbak – mondta Dr. Vörös Károly, az Állatorvostudományi Egyetem Belgyógyászati Tanszék és Klinika vezetője a szívférgességről.
Ennek egyik valószínű oka az éghajlat változása, ugyanis a parazita (Dirofilaria immitis) lárváját terjesztő szúnyogfajok ma már nem csak a délebbi, melegebb éghajlatú országokban találnak számukra kedvező életfeltételeket, hanem például Magyarországon is.
Az első, bizonyíthatóan itthon szerzett szívférgességet 2007-ben állapították meg, az utóbbi években pedig ugrásszerűen nőtt az esetszám. Ez előrevetíti, hogy hamarosan a hazai kutyák jelentős részénél is komoly problémákat okoz a szívférgesség. Egyelőre a jéghegy csúcsát látjuk, de néhány éven belül sok súlyos állapotú eb lesz, mivel a fertőzés akár éveken át tünetmentes lehet a bántalom kezdeti szakaszában – figyelmeztetett Dr. Vörös Károly a szívférgesség terjedésére.
A betegséget elindító lárvák, miután a szúnyogcsípéssel a kutyába jutnak, több átalakuláson is keresztülmennek, miközben az állat több testrészében megfordulhatnak. Első lépésként a bőr alatti kötőszövetben vedlenek, majd a mellkasi, illetve hasi szövetek és az izomrostok között vándorolnak, körülbelül két hónap múlva pedig a vérárammal a tüdőbe kerülnek. A paraziták ekkor 2-3 centiméteresek, de a fertőzés után mintegy fél év múlva elérik végleges hosszúságukat, ami hímeknél 15, nőstényeknél 30 centiméter, az átmérőjük pedig 1-2 milliméter, és öt-hét évig is elélnek a gazdaszervezetben. A kifejlett hím és a nőstény férgek a kutyán belül, a tüdőartériákban párosodnak, majd ezt követően néhány hónap múlva jelennek meg a nőstény féreg által megszült, kezdeti lárvák, az úgynevezett mikrofiláriák, amelyeket aztán a szúnyogok felvehetnek a véráramból, vérszívásuk közben. Ezek a kezdetleges állapotú lárvák csak a szúnyogban tudnak továbbalakulni, hogy aztán a fertőzés továbbvitelére alkalmas fejlődési fázisukban a vérszívó rovar újabb gazdaállatba lövellje őket, és újra kezdődjön a körforgás.
Tünetek
Az élősködők elsősorban a tüdőben élnek a betegség neve ellenére, és a szívben csak akkor jelennek meg, ha már olyan sokan vannak, hogy nem férnek el a tüdő vérereiben. Ezt a rendkívül súlyos állapotot – amely nem feltétlenül következik be megfelelő gyógykezelés esetén – több, enyhébb, majd egyre súlyosabb fázis előzi meg.
Enyhe esetben a kutyának még nincsenek tünetei, esetleg egyet-kettőt köhint. A következő fokozatban az állat már fáradékony lehet, alkalmanként köhöghet, valamint rendellenes hangok hallhatók a levegővételekor. Súlyos esetben a tüdő jelentős része tönkremegy, valamint a szívben is következményes kóros elváltozások figyelhetők meg a tüdő artériákban uralkodó, fokozott vérnyomás miatt. A beteg állat gyakran köhög, nehezített a légzése és nagyon gyorsan kifárad.
Van egy negyedik fázis is, az úgynevezett vena cava szindróma, ami főleg kisebb testű ebeknél fordulhat elő, nagyszámú féreg-fertőzöttség esetén. Ekkor a tüdőből kiszorult férgek eltömítik a szív jobb pitvarát és a szívhez térő fő (úgynevezett üres) vénákat (innen a szindróma neve). Ez kórforma a legtöbbször már néhány napon belül az állat halálához vezet, megfelelő beavatkozás nélkül, amelyről a későbbiekben esik majd szó.
A szívférgességet okozó parazita nagyon ritkán terjed át az emberre.
A szívférgesség kimutatása nem egyszerű, mert a fertőzött állat két-három évig is tünetmentes maradhat, így a gyanús jelek hiánya félrevezető lehet. Ha pedig a tünetek megjelentek, akkor általában már nagy a baj. A diagnózisra alkalmas módszer a vér laboratóriumi vizsgálata.
A gyógyítás nem olcsó. A költségek 60 százalékát a melarzomin teszi ki, amelynek adagja a kutya súlyától függ. Egy 30 kilós állatnál a teljes kezelés 200-250 ezer forint, ami magában foglalja a teljes vizsgálati és kezelési költséget. A gyógykezelés kilátásai kifejezetten jók az enyhébb tünetekkel járó, időben felismert esetekben. A prognózis kevésbé kedvező, ha már súlyos légzőszervi és egyéb tünetek állnak fenn. Emiatt is kiemelten fontos a szívférgesség időben történő megállapítása és a betegség súlyosság szerint klinikai besorolása. Forrás
► KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
